Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2015. október 7., szerda

A híd



Kálváriánk nem ma, nem is tegnap, hanem még tavasszal kezdődött. Az egész azzal, egész pontosan, hogy házat vásároltunk egy közös híddal... Egy szép napon a szomszéd anyukámnak, aki épp hozzánk igyekezett, félvárról odavetette: "Maguk ezen a hídon nem fognak járni, mert én ezt felújítom!" Nem figyeltünk erre különösebben oda. Nem sok idő elteltével előálltak, hogy ők a hidat felújítják, s mi pedig építsünk magunknak egy másikat, mert hogy szégyen ez, hogy közös hídon járjunk! Kezdődtek a viták, sértegetések, egy szép nap reggelén felállított a szomszéd, hogy ha gondoljuk, parkoljuk le a kocsikat a kapuban, mert 2 napszámos álldogál a kapuban, s ők bontják a hidat (a közös hidat), oldjuk meg a parkolást, ahogy lehet. Feldúlva felmentem a községházára, ők is jöttek, ott újabb sértegetések, vita, veszekedés, nem részletezem... Ott azt a választ kaptam a jegyzőnktől, hogy ha nincs pénzünk hidat építeni magunknak, akkor vagy építsünk egy ideigleneset, amit használhatunk, amíg gyűjtünk egy véglegesre, vagy kérjük meg a szomszédot (természetesen a másik szomszédot), hogy az autókat parkoljuk az ő udvarukon! S hogy nem lehet megszabni a másiknak, hogy a saját térfelén mit épít, nos ezzel a kijelentéssel tökéletesen egyetértettem! Kértük közösen, jöjjön ki a földmérő, s mérje fel a területet, ki is jött, nem volt gond, fel is mérte minden oldalról, akkor úgy tűnt ez mindenkinek megfelel. Az arányok elosztását nem részletezem, a videón tisztán kivehető! S hogy mindez nem csak üres szócséplés, a lenti videók bizonyítják, szerencsére mindent felvettünk, milyen jól tettük! Régóta tudjuk, hogy a vitás helyzeteket érdemes videóra venni, később bizonyítékként jó szolgálatot tehetnek! Megegyeztünk, hogy az idei év folyamán mi is, ők is elkészítjük a HIDAT! Külön-külön mindenki a saját térfelén. Eltelt 3 hónap, egy szép nap újra jön a szomszéd, hogy mi az ígértük, hogy májusban hidat építünk(megjegyzem erről nem volt szó), s hogy mi nem tartottuk be a szavunkat, addig-addig, hogy mi másnap nekiálltunk, s megcsináltattuk azt a nyavalyás hidat, hogy legyen végre békesség! 

Természetesen a közös híd ránk eső részét nem bontottuk el, hiszen ha ezt tesszük, nekik mindössze 60-70 cm marad, amin nem tudnak kocsival kijárni. Nem nyújtom tovább a történetet, a szomszéddal a rossz viszony megmaradt azóta is, múlt hét pénteken arra jövök haza egy fárasztó nap után, hogy a közös hídnak nyoma sincs, ők önkényesen, a mi megkérdezésünk nélkül elbontották. Megbeszélték magukkal, hogy minket mennyi anyag illet belőle, pár követ elénk dobtak, az összetört gyűrű a mienk, a használhatót felvontatták az udvarra... A polgármester kijött szombat délelőtt, ígéretet tett, hogy hétfőn jönnek, s újra mérik a területet, ma szerda este van, azóta sem jöttek... Igaz, megkérte a szomszédot, hogy ne folytassák a híd építését, de ez minket csak részben vigasztal! Bennem felmerül a kérdés, ha önkényesen elbonthatta a mi részünket, mi rá a garancia, hogy legközelebb nem-e arra jövünk haza, hogy elbontja a kerítésünket, vagy a házunk sarkát??? Legkönnyebb az lenne, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, de a golyó már ki van lőve...

Elkeserítőnek tartom, hogy a 21. században ilyen megtörténhet! Gyakorlatilag az arcunkba nevetve azt tesznek amit akarnak, rájuk nem vonatkozik semmilyen szabály, sajnos ezt mi nem tudjuk tolerálni! Tudom, sokan nem értik, elítélnek érte, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot! Nekik azt kívánom, hogy csak egyszer lehessenek kicsi legyecskék, hogy egy-egy mocskolódást végighallgathassanak azokból, amit nekünk kell eltűrnünk, lassan napi szinten! A konklúzióm az, hogy mindenki maradjon a "saját társadalmi közegében", ha értik mire gondolok, mert ha a "sz...t feltesszük a polcra, az attól még "sz...r" marad bárhogy is igyekszik lekvárnak tűnni!