Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2015. március 21., szombat

Háborús álmom


A valóság:

Háborús időket élünk. Tévében, rádióban, interneten sok sok szörnyűség kering, s bizony néha nehéz eldönteni, kihámozni a sok információból a szerintünk igaznak vélt valóságot. Nálunk a családban ritkán, talán túl ritkán esik szó róla, de mégis a háború szelleme óvhatatlanul is átszövi agytekervényeinket, beleivódik a mindennapjainkba.
Amikor első alkalommal kaptunk hírt behívásokról, sokkolt a dolog, amikor első alkalommal láttam géppuskás katonákat állni falun kívül, szintén nem esett jól, most, hogy a falunk központjában naponta 2-3 fegyveres katona ácsingózik, kezükben A4 es formátumú papírlapokkal üvölt bennem a kérdés, mit írnak? Nyilvántartást vezetnek mondhatják sokan. Jó, de miről? A falunkon átmenő forgalomról? Vagy a gépjárművekben ülő személyekről? A kérdés megválaszolatlan...
A feszültség kézzel tapintható. Na de nem is erről akartam írni valójában, csak kikívánkoznak az ember lányából a sorok, és még sok sok minden kikívánkozna, amit nem lenne túl okos dolog leírni, most ebben a helyzetben.

Álmomban:

Buszon utazunk, szeretteimmel, katonák állnak a busz közepén, őriznek minket. Érzem a rettegést, a bizonytalanságot. Mind sírunk, félünk. Nem tudom hová visznek minket, hallgatunk. Tudom, hogy bombázás elől telepítenek ki minket, a gyerekek sírnak, éhesek, koszosak... Akkora bennem a rettegés, nagyon félek, félünk mindannyian...Erre felébredek...Szerencsére, mert még álmomként is szörnyű volt átélni, remélem nem kerül rá sor hogy mindez a valóságban is megtörténjen velünk....




2015. március 19., csütörtök

Hétköznapi szösszenet


Soha nem értettem a reklámokat, amelyek különböző vízkőoldókat reklámoznak, sőt kifejezetten butának találtam őket. Ugye, van ez a tipikus "Calgonnal a mosógép is tovább él!"  Nem is értettem mi az, hogy kemény a víz valahol, de ahogy a mondás tartja, való igaz, hogy az ember lánya csak a saját kárán tanul.

3-4 nappal ezelőtt a fél éves garanciás vízbojlerünk bemondta az unalmast, kihívtam a szerelőt, aki kis idő után megállapította, hogy kiment benne a fűtőszál, azaz a lényeg. Na, szétszedte nagy harcok árán, mert le kellett belőle engedni a vizet, ami 80 liter, ugye nem kevés. Miután kivette a fűtőszálat hát bizony én is épp úgy hüledeztem, mint a reklámokban a háziasszonyok! Komolyan nem túlzok, ha azt mondom egy 10 literes vödör bizony 1/3 részig telt meg vízkővel. Döbbentem néztem, mondom te jó ég, hát akkor ezek szerint nálunk ultra kemény a víz! Csillagászati összegért kapott bele Barni egy új alkatrészt, s most azóta nem tudok elvonatkoztatni, mondom, mit lehet tenni a vízbojler megóvása érdekében? Mert az rendben van, hogy a mosógépet hetente tisztítom ecettel és szódabikarbónával, sőt mióta láttam mit tehet a vízkő a fűtőszállal, hetente 2x is tisztítom, de  már előre látom a szomorú sorsát annak is :( A szerelő ajánlotta, hogy szereljünk fel egy vízszűrőt, állítólag az sokat segíthet... Hát nem tudom, lehet ezt fogjuk tenni...


*fotó a netről, de a mienk is pont fix így nézett ki:(



2015. március 18., szerda

Mindig időszerű...

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűz Máriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keserünket.


Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.


Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.