Az jutott eszembe, hogy te jó ég, milyen emberi kapcsolat az, amiben csak te kell meghallgasd a másik gondját-baját, örömét, ami veled történik afelől nincs érdeklődés szó szerint és túlzás nélkül semmi, szóval egyszerűen nem foglalkoznak veled, de amikor nagy ritkán találkozás van, akkor viszont nagyon jó képet kell vágni a dologhoz, együtt örülni a másikkal, te mindezt megteszed, de még ekkor, a személyes találkozás alkalmával sem kérdezik meg tőled, hogy mi a helyzet veled.... Nem tudom, az ilyen kapcsolatot hová rakni sem az agyamban, sem a lelkemben, de főleg a lelkemben nem sikerül, sajnos létezik ilyen és nagyon-nagyon romboló hatással van saját magamra. Na, mindegy, ez csak úgy eszembe jutott...
Ebbe a kerékbe ültem tegnap |
Az egyik ilyen kék fülkében, jaj de jó volt :)) |