Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2013. december 25., szerda

2013. december 20., péntek

Komposztálunk


Csomó fejtörést okozott, hogyan oldjuk meg a szerves hulladék tárolását, majd komposztálását, mígnem valahol láttunk egy ilyen komposztládát, s rájöttünk ez lesz a jó megoldás nekünk is. Aztán már csak az alapanyag kellett hozzá, s egy ügyes kezű férfiember, aki előkészítette, majd összeállította a keretet. 

Mindenkinek ajánlom figyelmébe, elkészítése oldalról elnézve nem volt bonyolult, viszont nagyon hasznos szerkezet egy háztartásban. Remélem jó példával járunk elől, s mások is látnak benne fantáziát.

Kötésbe rakott lécek alkotják a komposztláda oldalait


Főpróba:-)
Majdnem készen


A gazda, aki az egészet megalkotta
Teljesen készen


2013. október 28., hétfő

Székelyek nagy menetelése



2013.október 27-én került sor a Székely Nemzeti Tanács szervezésében a Székelyek nagy menetelésére, melyen természetesen mi is részt vettünk. 

október 25-én indultunk Nyíregyházáról egy baráti házaspárral, és 26-án érkeztünk meg a hajnali órákban Csíkszeredába. Persze, mint mindig a megérkezésünket követő másnap most is pihenéssel telt, hogy 27-re, a nagy napra frissek és fittek legyünk.

Október 27-e szép verőfényes idővel köszöntött ránk. Bőséges reggeli után jó hangulatban indultunk útnak, az általunk kiválasztott helyszínre, Kézdivásárhelyre. Megérkezvén szép ügyesen találtunk parkolóhelyet, a kocsiból előkerültek a magunkkal hozott székely-,magyar-, valamint Árpád-sávos zászlóink. Szép komótosan sétálgatva elindultunk a rendezvény helyszíne, Kézivásárhely főtere felé. Megérkezvén első látásra kevésnek találtam a tömeget, de aztán szépen lassan gyűltek az emberek, székely és magyar zászlók tömkelege jelent meg a református templomot körülölelő téren. Hányan lehettünk? Nem tudom...Nagyon sokan....

Az ökumenikus istentisztelet elhangzása után a tömeg megindult, hogy mi is részét képezzük annak az ötven egynéhány kilométeres láncnak, amit a szervezők megálmodtak, s amivel fel kívánták hívni magukra Bukarest figyelmét. 

Jó néhány kilométer megtétele után végre megállhattunk, s vártunk, hogy összeérjen az élőlánc. Aztán jött a hír, hogy: SIKERÜLT! 

Lehet sokan kekeckedőnek, szőrszálhasogatónak fognak tartani, de le kell írjam mit találtam nagyon furcsának a rendezvény során. Megérkezésünkkor egy hölgy jött szembe velünk egy nagy öl román feliratú táblát tartott a kezében, s boldogan, átszellemült arccal osztogatta szét mindenkinek. Igen jól olvasták a feliratok kizárólag román nyelven voltak elkészítve, amiből én sem és hiszem azt hogy sok más anyaországból érkezett szimpatizáns sem értett egy kukkot sem. Tudom tudom erre sokan azt mondhatják, hogy mi úgyis tudjuk miért voltunk ott, a táblák üzenetei Bukarestnek, a román vezetésnek szóltak...Nem kicsit találtam felháborítónak a dolgot, kíváncsi lennék vajon ki ötlete lehetett? Le kell írjam, hogy igencsak diszkriminálva éreztem magamat.









 Persze tudom jól, hogy erre is, mint mindenre megvan a magyarázat, például arra is, hogy a székely Nemzeti Tanács, aki most az esemény szervezője volt a legutóbbi népszámlálás során még arra biztatta a székelyeket, hogy vallják magyarnak magukat, mert az úgy helyes. Szóval akkor én már semmit sem értek...











Összességében egy szép tartalmas kiránduláson vehettünk részt, amely szép emlékként marad meg bennünk sokáig.



2013. október 3., csütörtök

Olajos paprika



Viszonylag sok paprikám termett idén. Húztam halasztottam a dolgot, de megijedvén a beígért hétvégi fagyoktól  tegnap aztán csak leszedtem és szépen el is raktam őket, olajosan télére.

Az én receptem 10 kiló paprikához:

5 liter víz
1 kiló cukor
2 púpozott evőkanál só
5-6 babérlevél
1 csomag szemes bors
7,5 deci 20%-os ecet
1 deci olaj
Na benzonát

A hozzávalókat felrakom főni egy nagyobb fazékban, hogy kényelmesen meg lehessen kavargatni benne a paprikákat. Az újrafövéstől számított 3-4 percig főzöm őket, aztán üvegekbe rakom, aminek az aljára én hagymaszeleteket valamint törött chilipaprikát raktam. Mármint nem együtt, hanem külön külön, kísérletképpen, hogy jövőre tudjam melyik a finomabb. Amikor kiszedtem a paprikát az üvegekben lefedtem azokat, mert a hőtől még jól összezuttyannak és ügyesen fel lehet tölteni még őket. Készítettem olyat, ahol felszeleteltem a paprikát és olyat is, ahol a csumájukat levágva egészben raktam be őket. Természetesség ide vagy oda én bizony raktam bele 1 csomag nátrium benzonátot, mert nem szeretném, ha a munkám a kútba esne. Amikor a felöntőlével feltöltöttem őket, ott sem kell azonnal lezárni az övegeket, mert a paprika "elissza" a levét és utána kell töltögetni. A kész üvegek tetejére 2 evőkanál olajat raktam és jött a párom, aki szép ügyesen lezárta őket.






Nekem ebből az adagból 12 literes üveggel lett.


Szülinapoztunk a héten. Kedvesem szülinapi tortája:))






2013. szeptember 12., csütörtök

Kirándulás, Ditró és őzláb...





A tegnapi napunk hatalmas gombázási akcióba torkollott, meseszép helyen, gyönyörű tájakon, Gyergyóditró és Tölgyes között. Én, aki még szinte soha életemben nem gombáztam érdeklődve figyeltem, hogy a rutinos gombázók miként fedezik fel már a távolból a meseszerű őzláb gombát. Az idő kissé borongós, csepergős volt, de állítólag remek idő a gombaszedéshez. Engem elvarázsolt a szép táj, az idegenvezetés, valamint a nagy igyekezet, hogy legalább 2-3 őzlábat csak találjak én is:)).

Turizmus Gyergyóditró Szállás
* fotó a netről, de szürkemarha tenyészet is van Ditró és Tölgyes határában,távolról ugyan, de jól láttuk

Turizmus Gyergyóditró Szállás
*ez is a netről, de tényleg ilyen meseszép a táj odafentről

A nagy őzlábgomba

Jellemzés: Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van.
Kalap: Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10-30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos. A kalap bőre nem húzható le.
Lemezek: A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Spórapora fehér. Spórái fehérek, tojásdadok.
Tönk: Megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10-40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3-6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható.
Hús: Puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű.
Szag és íz: Kellemes mogyoróízű, édeskés. Gyengén lisztszagú.
A fiatal gomba: Tönkje duzzadt, felfelé vékonyodó, alul széles talpon álló. A tönk csúcsán a kalap kicsiny, tojás alakú, ezért a fiatal gomba dobverőre, cimbalomütőre emlékeztet.
Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt megterem, különösen füves, ritkás, ligetes erdőben, akácosban, fiatalosban, irtásos, bokros helyeken, erdőszéleken, többnyire seregesen vagy boszorkánykörökben. Az erdők mélyén, sziklás vagy homokos talajon, sőt kertekben is előjön. Nyár elejétől késő őszig terem, különösen kora ősszel igen gyakori.
Felhasználás: Levesnek, rántva, sütve vagy más gombás ételnek egyaránt jó. Fiatalon egyike a legjobb csemegegombáknak, eléggé állóképes és ritkán kukacos. Kirántva a gombakalapok halhúsra emlékeztető ízűek. Leszedve tovább fejlődik. Tönkje rostos, rágós, ezért azt megdarálva használjuk fel. Szárításra alkalmas, világosszürkés színűre szárad. Az idősebb gomba szárítva is rágós, a fiatal gomba nyersen is ehető.


A leírás forrása: http://mek.oszk.hu

Jelentem az őzlábgomba tényleg nagyon finom, érdemes időt fordítani a szedésére!

Ezeket mi szedtük, na nem én, mert nekem mindössze párat sikerült begyűjtenem:))

Ajándékozás után ennyi maradt:))

Csodaszépek és tényleg emlékeztetnek az őzikére....



2013. szeptember 7., szombat

"Hadiösvényen" a KMKSZ ?





A Jobbikos kirohanás a KMKSZ ellen című cikk írása közben annyi igazság csöppent ki lmz tollából, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) egyaránt rendelkezik falunévtábla-állító programmal. Egy hangyányival sem több. Hiába próbálja ezekkel egybemosni, a Jobbik rovástábla-akciója egészen más történet. Egy ősi magyar kultúrkincs „felszínre hozataláról”, a közös gyökereinkről szól. Ha úgy tetszik, egyfajta emlékeztető. 

Bár a szerző nagyon igyekszik ezt állítani, a Jobbik rovástábla-akciójához az országos szervezetnek semmi köze nincs. Azt ugyanis az adott település polgármestere és képviselőtestülete támogatja vagy éppen ellenzi. Gajdos István Beregszász vezetőjeként az előbbiek közé tartozott. Magyarként és a város első embereként is jól döntött. Az, hogy a KMKSZ szócsöve ezért lármázik, nem jelent semmit. Ennél csak akkor csapna nagyobb ricsajt, ha a Vérke-parti város akkori első embere másként dönt. Tudják, ha van rajta sapka, azért, ha nincs, akkor azért…

Ám lmz nemcsak a Jobbiknak és az UMDSZ-nek üzent hadat, hanem magának a rovásírásos táblának is. Nem is akárhogyan: a KMKSZ-es falunévtábla toldalékának titulálta. És ez még nem volt elég, tovább botorkált a „hadiösvényen”, és a világba ordította fájdalmát: „elrondítanak vele egy-egy jól megtervezett esztétikus objektumot”.

A meredek fogalmazás közben az „elemző” talán maga sem vette észre, hogy nem csupán a gyalázás határait súrolja. Nevetségessé tette önmagát: mivel egyetlen (!) „elrondított” KMKSZ-es falunévtábla fényképét sem képes bemutatni, három UMDSZ-essel – mégpedig Nagymuzsalyból, Beregszászból és Borzsováról – próbálja bizonyítani igazát!

És nem szakadt le az ég…

A verbális hadonászás legfontosabb célja az volt, hogy elterelje a figyelmet a lényegről. 

Mert mit is írt Szávay István? Azt, hogy Guton a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke megpróbálta megakadályozni a képviselőtestület rovástábla-állításra vonatkozó szándékát, hogy Badaló KMKSZ-es polgármesterére is nyomást gyakorolt a helyi KMKSZ-elnök a táblák felállításának engedélyezése miatt, aki ezután vissza is lépett. Hogy Asztély KMKSZ-es polgármestere szintén visszautasította a kezdeményezést. Azt, hogy a borzsovaiakat is megpróbálták a „KMKSZ-es útra” téríteni.

Ám ezek után lmz-től csak bunkózásra futja, ezekről a dolgokról mélyen hallgat. Akkor is, ha a némaság egyenlő a beleegyezéssel. 

Nohát ez a beismerés a történet lényege. A legfontosabb kérdés pedig továbbra is megválaszolatlan: mi baja a KMKSZ-nek az ősi írással, a rovástáblákkal?


Forrás

2013. szeptember 2., hétfő

2013. augusztus 30., péntek

Két hét a pusztában, Budapest, nyár, palócok 1.

Gyorsan repül a nyár, peregnek a napok, tartalmasan, hol munkával, hol pihenéssel telve.

Az idei nyár sem különbözött semmiben a tavalyitól, idén is nagyon vártuk a bugaci puszta rendezvényét, az Ősök napját, amit közvetlenül - a nekem személy szerint szívem csücske - a Magyarok Országos Gyűlése követett, amelynek idén nem Bösztör-, hanem Apajpuszta adott otthont. A helyszínváltozás azonban semmit sem rontott a rendezvény színvonalán. Na, de kezdjük az elején....

Idén első alkalommal került megrendezésre a Palóc Világtalálkozó, ami egy csodálatosan meghitt, bensőséges rendezvény volt, amelynek Bátonyterenye, vagy ahogy mi egymás között elneveztük "Bátony-nyenyere" adott otthont:)). Fotók sajnos nem készültek, mert a nálunk lévő gép lemerült:((... Leírhatatlanul gyönyörűséges palóc népviseleteket láthattunk, meseszép, gazdag programok tömkelege várta az ide kilátogatókat.

Augusztus első hétvégéjén a bugaci puszta vendégszeretetét élveztük, ahol immár több éve visszatérő vendégek vagyunk. A 3 napos rendezvény alatt értékes ismeretekkel gazdagodtunk, találkoztunk régi ismerősökkel, élveztük a vásári forgatag leírhatatlan hangulatát. Éjjel harcoltunk az elemekkel, de mégis az élmény páratlan volt, s esténként bizony csak a szemünk világított a puszta porától, de ezt sem bántuk...












Gyorsan elröppent a 3 nap, s az előre megfontolt forgatókönyv szerint utunk Budapestre vezetett, vagy ahogy mi fogalmaztunk "visszatértünk a civilizációba":)). Itt rögtön konstatáltuk, hogy bizony a parkolási díj a csillagos eget veri, s nagyon nehezen találtunk fizetetlen parkolóhelyet,ami mivel 3 napot készültünk maradni nem volt mellékes szempont. Aztán ezen gyorsan túlléptünk s élveztük a jól megérdemelt pihenést, a város hangulatát, nagy kedvencemet a Duna partot...









Mire feleszméltünk persze ez a 3 nap is elszaladt, s mi nagy várakozással telve indultunk életünk harmadik MOGY-jára. Ugye az idei helyszín Apajpuszta volt,voltak fenntartásaink a helyszínváltást illetően, de ezek a szervezők rátermettségét látva hamar elillantak.  Nem zavarta ez szerintem a látogatókat sem, nem úgy, mint a 2000 forintos parkolási díj, igaz 3 napra... Idén is szemet gyönyörködtető kézműves sátrakat sok sok mesébe illő dolgot láthattunk. Nehéz átadni, pontosabban nem is lehet az ott tapasztalható érzést. Hallottam, ahogy valaki telefonon beszélt és azt mondta: " Ezt egyszer látni kell!" Igaza van....



Folytatása következik...