Szőlőlekvár és rovásírás

Egy ideje tervezzük, hogy lekvárokat, szörpöket kellene készítenünk különböző, lehetőleg saját termesztésű gyümölcsökből. Nos az első üvegeket megtöltöttük saját készítésű igazi, természetes szőlőlekvárral, valamint elkészültek az első szörpök is. Csomót mulattunk rajta, hogy igazán elmondhatjuk, mindegyik szőlőszemet átválogattunk, s igazán szemen szedtünk:))) A szüreteléstől kezdve a szemzésig, a főzésen valamint a passzírozáson át mindent saját kezűleg készítettünk! A címkék a párom egyedi tervezése alapján készültek, mivel mindketten szeretjük, s a mindennapokban is használjuk a székely-magyar rovásírást, így természetesen a címkékről sem maradhatott el! 

Igazán mondhatom, hogy a lekvárok finomak, a szörpök nem különben, igaz itt most azokról nem készült fotó, de igyekszem azokat is pótolni. Az egyedi címkékre pedig külön büszkék vagyunk!

A láthatatlan lovasfogat, valamint a 200 hrivnya története...

Az, hogy mennyire korrupt, igazságtalan, hazug rendszer uralkodik Ukrajnában, na nem mintha valaki ezt nem tudná az alábbi kis történet hivatott alátámasztani, amely ma délután történt meg velünk, hazafelé autózva a Munkács - Csap főútvonalon, Ungvár felől.

A napi munka után békésen autózgatunk hazafelé, a kedvünk nem volt épp a toppon, a nyirkos - szeles időjárásnak köszönhetően. Melengette a lelkünket gondolat, hogy milyen jó lesz beülni a meleg szobába, s egy finom gyógyteával sziesztázni egyet...Gondoltuk, hogy lesz egy szép nyugodt szombat esténk...Valahol itt járhattunk az elmélkedéseink közepette, amikor feltűnt szemben velünk egy rendőrautó, amely hirtelen bekapcsolta a villogó lámpáit a tetején, így jelezve felénk, hogy álljunk félre. Odajött hozzánk egy rendőr, s meglehetősen emelt hangon közölte, hogy tudjuk e , hogy a lovasfogat is közlekedési eszköznek tekinthető? Néztünk egymásra bambán...Lovasfogat??? "Te láttad?", "Én semmit!", "Hát te, én sem!". A rendőr csak mondja, hogy milyen balesetveszélyesen közlekedünk, mi a kis 30 km/ó sebességünkkel, mi, akik mindig odafigyelünk a táblákra, betartjuk a sebességet...

Szó szót követett, rendőr bácsi elkérte az iratokat, jogosítvány, forgalmi, biztosítás,  eszmefuttatásom szerint látta, hogy külföldi, persze azonnal nekiállt fenyegetőzni, hogy bevonja a jogosítványt...S elkezdte ecsetelni, hogy 850 UAH a bírság, mármint természetesen a minimum..../Naná, ijesztgessük meg rendesen a békésen autózgató polgárokat!/ Szó szót követett, aztán persze a "rend őrei" kibökték, hogy 200 hrivnya ellenében nem vonják be a jogosítványt, s mindenki jól jár. Félénken alkuba bocsátkoztam velük, mondom legyen csak 100, mire persze bőszen rázták a fejüket, hogy szóba sem jöhet, vagy 200 vagy viszik a jogosítványt! 

Szemrebbenés nélkül elvették a pénzt, vigyorogtak egy jót, kinyújtották az iratokat, s elrobogtak. Az eset annyira sokkolt, annyit agyaltam rajta, hogy mit tehettünk volna? Hogyan tudtuk volna bebizonyítani igazunkat, hogy ott márpedig egy fia lovas szekér sem volt az úttesten?

Hazaérve meséljük az esetet az otthoniaknak, mire öcsém mondja, hogy őt is átverték, s 5000 forintot kértek tőle a rendőrök egy mondvacsinált indokkal. Ott akkor hirtelen csak az jár az eszében az embernek, hogy minél hamarabb szabaduljak, megoldódjon a dolog, s nagy bután kifizeti a pénzt, amit a formaruhába bujtatott maffiózók követelnek tőle. Utólag tiszta fejjel átgondolva látom, hogy helytelenül tettük, hogy kifizettük, kellett volna engedni eljárni őket hivatalosan, s lássuk. Csak sajnos ismervén az ukrán törvényeket, biztos vagyok benne, hogy mindenképpen mi húztuk volna a rövidebben, s még a perköltséget is a nyakunkba akasztották volna!

Egész úton azon morfondíroztunk, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni az ehhez hasonló eseteket, csak sajnos semmire sem jutottunk. Vétlenül kifizettük a korrupt, hazug rendőröknek a pénzt, amit követeltek tőlünk, s magamban szép csendben megállapítom, hogy a rendszer rabszolgái vagyunk! Egy aljas, szemét, hazug rendszeré, amely szemfényvesztésként alkalmaz egyenruhás zsarnokokat, akik azt hiszik nekik mindent szabad! Ukrajna egy korrupt, csaló bábállam, ahol ha fizetsz leadod a vizsgáidat, ha fizetsz elenged a rendőr, ha elég pénzed van mindent megtehetsz! /Na nem mintha ezzel valakinek is újat mondtam volna/

Őszi munkák a kertben...avagy az önellátás jegyében

 Nem ezt a blogot illetné ez a bejegyzés, de mivel már van 2 blogom nem szeretnék egy harmadikat is indítani...Bár ha jobban belegondolok....Lehet kellene egy újabb....Hm..Szóval, aki most egy nemzeti jellegű bejegyzést vár, az ne olvassa tovább ezt a bejegyzésemet:))) Mert ez nem egy olyan bejegyzés...Ez most egy amolyan "Vikis":))))

Azt, hogy mennyi rengeteg munka van ősszel egy eszeveszettül elvadult kertben csak az értheti meg, aki végigcsinál egy irgalmatlanul nagy gaztalanítást a kertjében...

A mi történetünk úgy kezdődött, hogy elhatároztuk az önellátás jegyében, hogy igyekszünk teljes mértékben önellátókká válni. Értem ezalatt a saját magunk által megtermesztett kerti dolgokat, gyümölcsöket.  Egyenlőre állatokban nem gondolkodunk, nem vagyok nagy barát velük, mi tagadás.

Az előzményeket nem részletezem, elég bonyolult lenne, szóval a lényeg az, hogy van egy már majdnem saját kertünk. A "MI" kertünk!!! Iszonyatosan nagy dolog ez számunkra! Amikor először léptünk fel az udvarra /sajnálom, hogy nem készítettem képeket/, hát úgy kell elképzelni, mintha egy őserdő kellős közepén találná magát az ember. Jól emlékszem még, amikor egy kapával a kezünkben verekedtük magunkat a kb 8 éve elvadult udvaron át, mentünk keresni a kertet, s kicsit átlátni igyekeztünk a hatalmas dzsungelünket:::))) Nem volt egyszerű feladat mi tagadás, de valahogy csak leértünk a végére, s én ott akkor még elképzelni sem tudtam, hogy a dolgok melyik végének fogjunk neki, hogy elkezdődjön a munka. 

Először is a teljesen elburjánzott bokroknak vágtam neki, amik ott éktelenkedtek a ház fundamentuma mellett, párom pedig 2 napig szakadatlanul csak kaszált és kaszált, én meg csak ámultam s bámultam, hogy "jé ez városi létére ilyet is tud???:))))". Na aztán persze megkaptam érte a magamét....:)))

Szóval így kezdődött el egy iszonyatosan nagy munkafolyamat, aminek sajnos még nem látjuk a végét, sőt néha úgy érzem egyik munka szüli a másikat. Mindeközben persze nagyon boldogok vagyunk, hogy a már majdnem saját kertünket, udvarunkat szépítgetjük, már ahogy időnk engedi a mindennapos munka mellett.

Ma például felszántották a kertet. Na ebből aztán újabb munkasorozat született, mert fel kellett ásni  a kerítés mentén a kert oldalát, ami nem kis munka, mondjuk nem is lett meg csak a fele. A kedvesem pedig az ősrégi elvadult szőlőknek állt neki, amelyek úgy fel voltak kúszva a fára, hogy úgy nézett ki, mintha szőlőfánk lenne...Szóval őket vágta ki, mert elhatároztuk, hogy telepítünk új szőlőtőkéket, na nem sokat, csak egy párat. Aztán szeretnék fokhagymát, hagymát ültetni, valamint valahol azt olvastam, hogy ilyenkor lehet vetni sárgarépát, petrezselymet, s állítólag nem fagynak ki a magvak. Nos ezt így elég nehezen hiszem, szóval még utána kell nézzek ennek is. Folyamatosan kerülnek kivágásra a régi korhadt fák, helyükre facsemetéket szeretnénk telepíteni. 

Szóval itt tartunk jelenleg, nem kis munka, ami előttünk áll, az sem elhanyagolható, amit már megcsináltunk! Segítségre nem igazán számíthatunk, így csak a magunk erejéből, ahogy tudjuk. Mondjuk én gyakran mondogatom, hogy jaj ez olyan nehéz, kellene hívjunk valakit, aki megcsinálja, aztán persze a "főnök" mindig lehurrog, hogy: NEM :((( Hát úgyhogy marad az SK :))) Bár mi tagadás, kimondottan élvezzük a munka minden pillanatát, s bevallom lelki szemeim előtt már látom is a zöldellő  meseszép kertünket...

Az "Élet menete" a Miskolci Avas lakótelepen

Elég régóta nem jártunk tüntetésen, akarom mondani  relatíve régen:)) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a párom kijelentette: "Szívem, jövő héten, szerdán tüntetésre megyünk!" Kicsit morgolódtam is, hogy "na hurrá":DD, de aztán csak megbékéltem :))  Így vettünk részt a Jobbik Magyarországért Mozgalom miskolci alapszervezete által a miskolci Avas lakótelepen szervezett "Élet menete" tüntetésen.

Hát az első és talán az egész fáklyás vonulást átható élményem nincs mit szépítenem rajta, mi tagadás a félelem volt! Na nem a tömegiszony, á dehogy!

Az egész úgy kezdődött, hogy ahogy megérkeztünk a rendezvény helyszínére, az Avas lakótelepre, hemzsegtek a rendőrök, katonás sorfalat állva a helyszín körül, ami nekem eléggé mulatságosnak hatott. Na nem egyszerű sima rendőröket, hanem szabályosan hokifelszerelésben az adófizetők pénzén álldigáló bukósisakos egyéneket kell elképzelni, akik rosszálló tekintettel méregették a helyszínre igyekvőket.

A beszédek elhangzása után elindult a szerintünk legalább 3000 ember, hogy körbejárja a lakótelepet, így adva hangot tiltakozásának, amely szerint nemkívánatos személyeknek nyilvánítják a Kanadából hazatelepülni kívánkozó romákat/cigányokat/,akiket a helyi önkormányzat teljes mellszélességgel támogat.

Elindult a fáklyás vonulás, mellettünk ott caflattak a készenléti rendőrök, mert időközben kiderült számomra, hogy így nevezik őket...Aj, hát mit mit mondjak? Nekem egyfolytában azon járt az eszem, hogy hogyan lesz, ha úgy alakul, hogy menekülőre kell fogjuk a dolgot???... Most így utólag jót mosolygok az egészen, de ott, akkor szörnyűnek hatott az egész!

A másik dolog, amit megállapítottam az az, hogy viszonylag nagy tömeget tudott megmozdítani a Jobbik Miskolcon. Nekem személy szerint Mikós Árpád beszéde tetszett a legjobban, akit a konferanszié a "nemzet tanár ura"-ként aposztrofált, nem véletlenül. Miklós Árpád magával ragadó beszédét itt hallgathatják meg:

Néhány fotó az október közepei délutánról:
 

Székely zászló, székely kézben :))

Ízelítő a sokadalomból...

Kissé ugyan vacogva, de mosolygok :DD

Szerencsére sokan voltak, s ahogy szállt le az este, egyre többen lettek...

"Székelyföld nem Románia!" De nem ám!!! :)))

Hun imádság

 Nagyon ajánlom ezt a kultúrkincsünket,mindenkinek meg kell ismerni!
 

Ugye hogy hasonlít a  Miatyánkhoz? Így már talán kitalálható, hogy kiknek volt érdekük titokban tartani a 410-ben keletkezett imádságot, mint ahogy őseink származását,nyelvét, hitét és Kárpát-medencei ősiségünket is. (Szerintem a Miatyánk jelenlegi szövege a Hun imádság latinra, majd magyarra (tehát kétszeri!) fordításának eredménye.

- Tényleg nagyon szép .

Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen lévő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére Magyar rovásírás szakértőt-nyelvészt kértek fel!!! Előlünk, mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.

Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!

Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN ((amiről ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, ÜGYEK fejedelem, alapította, építette szabír-magyar-várost, híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos Magyar szablyák. Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban!!!!

A kutató régész Armatov  akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!! A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem tudni róla!!

A finnugristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak  eltüntették, nem tudni. Talány, kinek, illetve kiknek állt az érdekében???? Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal, hatalmas és teljesen autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre.

A HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk.

Visszatérve az imához: gyönyörű!!! Nemhiába, mondták a GÖRÖGÖK, hogy a szkíták- hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!

 

URUNK ISTENÜNK

BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.

ELŐTTÜNK SZENT NEVED,

TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,

MAGADON VISELED.

BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,

NEKÜNK ELENGEDED.

 

TE KEZED  VEZET

KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S

LEFEJTED RÓLUNK

GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG

ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,

MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,

                   LEGYEN MINDÖRÖKRE

Forrás

Hegedűsné Márton Erzsébet 

Égi tünemény

 Meseszép természeti jelenségként emlékszem vissza a pár nappal ezelőtti, Nyíregyháza fölötti kora esti égboltra. Csodálatos módon vöröslött az egész égbolt. A látvánnyal alig tudtunk betelni, ott akkor annyira különlegesnek hatott, bár a fotókat nézegetve most sem egy mindennapi látvány. 

Mi is az a különleges felhő? Első megközelítésben bármi ide tartozhat, ami eltér a
megszokottól. A tankönyvi definíció szerint a felhőosztályozáson kívül esők tartoznak ide, ez azonban nem egészen igaz, ugyanis ugyanitt olvashatjuk, hogy ilyenek például a
nagy tüzekből származó felhők.

Kissé utána olvastam ennek természeti jelenségnek, s így kiderült, hogy a kelő vagy nyugvó nap égő vörös színnel világítja meg ebben az estben a felhőket, de ugyanígy megvilágíthat hegyet, bármit, s így hozza létre a minden alkalommal egyedülálló jelenséget. A Nap fénye olyan éles, hogy a koszorú színpompáját elnyomja a ragyogó fényözönével. Ha viszont a vékony felhő mögé bújt Napot sötét üvegen keresztül nézzük, vagy egy nyugodt vízfelületen (például egy tócsában) nézzük a tükörképét, akkor láthatóvá válnak a színek.

Szóval ennyit a hátteréről ennek a szépségnek. Most pedig mutatom a fotókat:

Újraavatták a vereckei emlékművet

Nem tudják mások annyiszor meggyalázni a vereckei emlékművet, mint ahányszor mi, magyarok képesek vagyunk azt helyreállítani – jelentette ki Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke szerdán a Verecke-hágón.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által felújíttatott millecentenáriumi honfoglalási emlékművet tegnap megható ünnepség keretében avatták újra.

Évekig tartó huzavona után, 2008 nyarán avatták fel a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművét, Matl Péter munkácsi szobrász alkotását a Vereckei-hágón. A művész szerint a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképező alkotás hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló magyar törzset szimbolizálják. E kapu nyílásában áll a vérszerződésre emlékeztető fekete márvány oltárkő.

Az emlékművet az utóbbi években ukrán nacionalisták többször megrongálták. Legutóbb, augusztusban például a Halál a magyarokra! és az Ez itt Ukrajna! feliratokat mázolták a köveire.

A KMKSZ rendszeresen sürgeti az illetékesek határozott fellépését az időközben az egész kárpát-medencei magyarság zarándokhelyévé vált alkotás meggyalázói ellen. A hatóságok korábban több esetben is arra hivatkozva utasították el a vizsgálatot, hogy az emlékjel hivatalosan nem minősül emlékműnek, de a rongálások azt követően sem maradtak abba, hogy idén januárban megtörtént a hivatalos „emlékművé nyilvánítás". A sorozatos rongálások következtében az emlékműben jelentős károk keletkeztek, elsősorban a központi oltárkő és a kapu terméskő burkolata szenvedte meg a barbárok pusztítását.

Újraavatni az immár megújult emlékművet eljött Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnöke, Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja, Tóth István Magyarország beregszászi főkonzulja, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, s ott volt Matl Péter, az emlékmű alkotója is.

„Szent helyen állunk, minden magyarok szent helyén, amelyet újra és újra megpróbálnak megrongálni, megcsúfolni a szűklátókörű, kicsinyes, soviniszta erők. Ameddig azonban magyarok élnek a Kárpát-medencében, addig mi újra és újra helyre fogjuk állítani nemzetünk e magasztos szimbólumát" – köszöntötte a megjelenteket Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke.

Kövér László ünnepi beszédében egyebek mellett kijelentette: „Verecke a magyar lélekben az útkeresés és a hazatalálás örök jelképe. (...) Bizonysága annak, hogy ami ma még álom, az holnap valóság lehet".

„A huszadik század megtanított minket, magyarokat, hogy a történelemkönyveket mindig a győztesek írják, de a történelmet valójában azok alakítják, akiket a győztesek mindörökre legyőzötteknek hisznek" – jelezte a magyar országgyűlés elnöke. Hozzátette: „Megtanultuk, hogy nem az számít, hányszor gáncsolnak el, hanem az a fontos, fel tudunk-e állni újra. Megtanultuk, hogy nem tudják úgy tönkretenni Magyarországot és a magyarságot, hogy azt ne tudnánk újjáépíteni. És időközben azt is megmutattuk, nem tudják mások annyiszor meggyalázni a vereckei emlékművet, mint ahányszor mi, magyarok képesek vagyunk azt helyreállítani".

„A magyar állampolgárságnak valamint a választási jognak az európai gyakorlat szerinti kiterjesztése a Kárpát-medencében annak az erkölcsi parancsnak a közjogi megerősítése, hogy noha a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, a magyarok felelősséggel tartoznak egymásnak, és a magyar állam felelősséget visel minden magyarért" – jelentette ki a szónok. Leszögezte: „Ez akkor is így van, ha például Ukrajnában pénzbüntetéssel akarják akadályozni a magyarok közjogi összetartozását. Ezzel a tervezett intézkedéssel az ukrán politika elsősorban minden ukrán állampolgár érdekét sérti, mert távolabbra sodorja Ukrajnát Európától. És miként a vereckei emlékművet sem lehet úgy megrongálni, hogy ne állítanánk azt helyre, a magyarok közötti összetartozás megélését sem lehet pénzbüntetéssel megakadályozni".

„A kárpátaljai magyar közösségnek is utat kell találnia. Ehhez megbízható vezetőkre is szükség van. A kárpátaljai magyarság a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrehozásával kinyilvánította, hogy ura akar lenni saját sorsának. A KMKSZ élén azóta is olyan vezetők állnak, akik nem hűtlenek a népükhöz, nem idegen érdekeket szolgálnak, és nem útvesztőbe irányítják a magyar közösséget. A KMKSZ fontos társunk a magyar nemzetpolitikában" – jelezte Kövér László.

A magyar országgyűlés elnökének beszédét követően a bátyúi és újbátyúi református énekkar históriás éneket adott elő.

Kovács Miklós beszédében felidézte, hogy a vereckei emlékmű, amelyet a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára szántak, az ukrán állam visszakozása miatt több mint tíz éven keresztül torzóban maradt. E torzó a honfoglaláson kívül így emlékműve, jelzése lett a kárpátaljai magyarság állapotának is – mondta a KMKSZ elnöke.

Az emlékmű élő organizmusként kiheveri a rongálások okozta sebeket, s hordozza a hegeket – mutatott rá a szónok. Mint fogalmazott, az alkotás afféle modern kori fekete mágiaként elviseli a magyarellenes erők deszakralizációs praktikáit, vagyis az ellene intézett támadásokat, melyekkel igyekeztek a kárpátaljai magyarságot jelképesen jogfosztottá tenni, megalázni, másodrendű szerepbe kényszeríteni. Ám e deszakralizációs praktikák ellensúlyozására a helyi magyarság újra és újra helyreállítja saját sorsának emlékművét – jelezte büszkén Kovács Miklós.

A KMKSZ elnöke valószínűnek tartotta, hogy az emlékmű elleni támadások a mostani újraavatással sem érnek véget. „Minden egyes alkalommal, amikor újabb feketemágiás aktust hajtanak végre rajta, a mi lelkünket próbálják majd halálosan megsebezni, s minden egyes alkalommal, amikor helyreállítjuk, újraavatjuk, jelezni fogjuk, hogy van még bennünk akarat a megmaradáshoz" – jelentette ki.

„Végiggondolva a vereckei emlékmű eddigi kálváriájának stációit, reméljük, hogy a mostani újraavatás egyúttal a kárpátaljai magyarság lelkében végbemenő újjáéledésnek is a szimbóluma" – mondta végezetül Kovács Miklós.

Az ünnepség befejező aktusaként a résztvevők megkoszorúzták a millecentenáriumi honfoglalási emlékművet.

Forrás

karpatalja.ma

Rovástábla - őszi vásár - pacalleves

A napok olyan gyorsan követik egymást, hogy teljesen elveszek a mindennapok zajában, pedig már napok , sőt hetek óta le szerettem volna ülni, hogy leírjam a történéseket, csak sajnos erre nagyon nehéz időt szakítanom. Ha van ihletem, akkor épp időm nincs, ha időm lenne, s nem jön az ihlet, akkor pedig átadom magam egy kis kényeztető pihenésnek, lustizásnak.

De ma, így most épp pacallevesfőzés közepette elhatároztam, hogy kész, most leülök, a nekikezdek az elmúlt hetek eseményeit egybe tömörítő bejegyzésemnek.

Meglehetősen eseménydús volt az elmúlt időszak, a gondolataim csaponganak össze-vissza, hol is kezdjem? Nos talán ott  lenne illendő, ahol a múltkor abbahagytam...Rovástábla....Hát igen, említettem, hogy a Rovás Alapítvány egységes Kárpát-medencei rovástábláinak a hálója már jócskán körbefogja a Kárpát hazát. Mint köztudott a székely-magyar rovásírás bölcsője Székelyföld, ott maradt fönn a legtöbb rovásemlékünk, ott használták a legtovább, egészen az 1800-as évek végéig ősi írásunkat. Mégis milyen fura, hogy az egységes rovástábla állításhoz még egyetlen székelyföldi település sem csatlakozott. Magánszemély, rengeteg erő, idő és pénz ráfordításával járta ki a táblaállítás nem éppen könnyű útját. Nos mire oda jutott a dolog, hogy álltak az oszlopok, amelyekre már csak a táblákat kellett volna erősíteni, őket persze ellopták. Itt maradt abba a történet, innét jön a folytatás....
                            
Sok egyeztetés, telefonálgatás után végre kézhez kaptuk Csíkszereda rovásírásos helyiségnévtábláját, amely teljes egészében magánpénzből készült. A tábla gyönyörűszép, nekünk nagy örömet okozott az átvétele. /fotókat majd mutatok az avatásról/. Csíkszereda város önkormányzata még arra sem volt hajlandó, hogy a reklámtáblához szükséges 2x1,5 méteres területet ingyen bocsássa a tábla állító magánszemély rendelkezésére, a bérleti díja   a területnek napi 2 lej... Azért fura, nem? Történelmi pillanat, amikor Székelyföldre megérkezik az első egységes helyiségnévtábla, és mégis, senki nem foglalkozik vele....

Október 5-én délután 17,30 tól a Jobbik Magyarországért mozgalom Nyíregyházán avatott helyiségnévtáblát. Részt vettünk az avatáson, útban Debrecen felé. Jól éreztük magunkat. Íme néhány fotó:

 

Október 6-7-én került megrendezésre Debrecenben az Őszi Mihály napi vásár, amelyen a Hunnia Nemzeti Műhely is képviseltette magát. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a tömeg kiemelkedően nagy volt, mindössze az szomorított el bennünket végtelenül, hogy a hömpölygő embersokadalomból nagyon sokan csak félve merészkedtek közel a sátrunkhoz. Olyan is akadt például aki az Árpád-sávos lobogót "félelmetesnek", a rovásírásos könyvet "biztos rosszul csinálták meg"-nek /mivel a latinhoz képest"fordítva" van kötve/, olyan kisebbségi önkormányzati képviselő, aki még nem hallott Trianonról,  nem tudja, s mélyen rácsodálkozik, mi az, hogy "Székelyföld nem Románia", s még hosszasan sorolhatnám az elsőre talán mulatságosnak tűnő, ám valójában siralmas helyzeteket. Mindenesetre élmény volt, olyan, amit csak azok érthetnek, akik már átélték egy egy vásár csodálatos varázsát a vásározók szemével.

Hazatérésünk örömére most épp életem első pacallevese rotyog a tűzhelyen életem párjának, /én nem csak hogy nem készítettem ezidáig, de meglehetősen nagy próbatétel volt számomra a konyhakész pacal csomagolásának a kibontása is/ hiába na, nem vagyok hozzászokva, de  igyekszem...receptet a netről szedtük, hát remélem finom lesz...

Mutatom az elmaradhatatlan vásári fotókat:

A stand, még a vásárt megelőző este, itt még kissé elhagyatottan álldogál....

Itt viszont már teljes pompájában ragyog...

Fazekasmester...

Egyedi kézi készítésű fülbevalók

Kicsiny ékszerdoboz, meseszép dolgokkal...