Elég pörgősek mostanában a hétköznapjaink, sok dologgal próbálunk foglalkozni, több kevesebb sikerrel...Rengeteg energiánkat felemészti a munka, a mindennapi taposómalom, amiből néha- néha jól esik kiszállni, de mi tagadás, 2 hét után már sóvárogva gondolok a dolgos hétköznapokra. A kedvesem szerint "lenézem" azokat akik nem dolgoznak. Valójában tényleg így van, igazat kell adjak neki, mert elég nehezen érthető számomra, hogy hogyan élhetnek emberek munka nélkül, siránkozások közepette, magukat sajnálgatva...
Ha saját magamból indulok ki, gyakorlatilag az egész életem a munka körül forgott eddig/ s remélem nem lesz másként ezután sem/. Hiszen bármennyire közhely is, de a munka élteti az embert, ez az, amitől jól érezzük magunkat.
Néha megkapom,hogy: "Nem akarok versenyt dolgozni veled!":)) Bevallom néha annyira túlpörgök, hogy nem is veszem észre, hogy egyik munka még be sincs fejezve, s azonnal egy másikon töröm a fejemet. Kifejezetten odafigyelek erre mostanában, hogy ez ne így legyen, mert ha elragad a hév, akkor aztán....
Sok dolog sikerült megvalósítani a nyár folyamán, gyakorlatilag mindent, amit elterveztünk. Értek bosszúságok, kellemetlenségek...
Az egyik ilyen, hogy a Rovás Alapítvány Székelyföldön, elsőként Csíkszeredában felállítani kívánt egységes rovásírásos helységnévtábla alappilléreit ellopták.
Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor kimentünk a város végére, hogy az oszlopok tetejére valamit kitaláljunk, hogy ne teljenek meg vízzel, esőzés alkalmával. Hát ezt bizony megoldotta helyettünk valaki más, mit sem törődve azzal, hogy mennyi idő, pénz és energia fekszik a dologban!
Mert bizony ahhoz, hogy állhasson a tábla halomnyi engedély kellett a vízművektől, az elektronikai szakemberektől, a polgármesteri hivataltól, s még sorolhatnám, de minek? Urbanisztikai bizonylat, látványterv, minden engedélynek horrorisztikus ára van, s ami számomra a legfurább, hogy az önkormányzat napi 2 lej fejében bocsájtotta rendelkezésre a területet...De a legszörnyűbb az, hogy a bérleti díjat kifizetette 2,5 hónappal az engedély kiadása előtt...
Pozitív dologként megemlíteném, hogy a nyár folyamán megtapasztalhattunk az érzést, milyen, amikor a félig meddig már saját házunk szépítgetésén fáradozunk, tervezgetjük mi hol lesz, mit hogyan szeretnénk...Hogy nézzen majd ki a kert, bontjuk a régi megomlott gazdasági épület tetejét, s mindig tervezzük, hogy készítünk "előtte" fotókat is, hogy majd megmutathassuk, milyen lett "utána"...Remélem erre is sor kerül majd...
