Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2012. szeptember 19., szerda

Egy kicsit össze-vissza...

Elég pörgősek mostanában a hétköznapjaink, sok dologgal próbálunk foglalkozni, több kevesebb sikerrel...Rengeteg energiánkat felemészti a munka, a mindennapi taposómalom, amiből néha- néha jól esik kiszállni, de mi tagadás, 2 hét után már sóvárogva gondolok a dolgos hétköznapokra. A kedvesem szerint "lenézem" azokat akik nem dolgoznak. Valójában tényleg így van, igazat kell adjak neki, mert elég nehezen érthető számomra, hogy hogyan élhetnek emberek munka nélkül, siránkozások közepette, magukat sajnálgatva...

Ha saját magamból indulok ki, gyakorlatilag az egész életem a munka körül forgott eddig/ s remélem nem lesz másként ezután sem/. Hiszen bármennyire közhely is, de a munka élteti az embert, ez az, amitől jól érezzük magunkat.

Néha megkapom,hogy: "Nem akarok versenyt dolgozni veled!":)) Bevallom néha annyira túlpörgök, hogy nem is veszem észre, hogy egyik munka még be sincs fejezve, s azonnal egy másikon töröm a fejemet. Kifejezetten odafigyelek erre mostanában, hogy ez ne így legyen, mert ha elragad a hév, akkor aztán....

Sok dolog sikerült megvalósítani a nyár folyamán, gyakorlatilag mindent, amit elterveztünk. Értek bosszúságok, kellemetlenségek...

Az egyik ilyen, hogy a Rovás Alapítvány Székelyföldön, elsőként Csíkszeredában felállítani kívánt egységes rovásírásos helységnévtábla alappilléreit ellopták.

Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor kimentünk a város végére, hogy az oszlopok tetejére valamit kitaláljunk, hogy ne teljenek meg vízzel, esőzés alkalmával. Hát ezt bizony megoldotta helyettünk valaki más, mit sem törődve azzal, hogy mennyi idő, pénz és energia fekszik a dologban!

Mert bizony ahhoz, hogy állhasson a tábla halomnyi engedély kellett a vízművektől, az elektronikai szakemberektől, a polgármesteri hivataltól, s még sorolhatnám, de minek? Urbanisztikai bizonylat, látványterv, minden engedélynek horrorisztikus ára van, s ami számomra a legfurább, hogy az önkormányzat napi 2 lej fejében bocsájtotta rendelkezésre a területet...De a legszörnyűbb az, hogy a bérleti díjat kifizetette 2,5 hónappal az engedély kiadása előtt...

Ennyit a negatívumokról, a tábla még sajnos nem áll, "cigánybiztos" megoldást kell találni az alappillérek öntésénél, de eléggé lelombozó a dolog, s bennem felmerül a kérdés, érdemes- e erőt energiát, pénzt áldozni a köznek?

Pozitív dologként megemlíteném, hogy a nyár folyamán megtapasztalhattunk az érzést, milyen, amikor a félig meddig már saját házunk szépítgetésén fáradozunk, tervezgetjük mi hol lesz, mit hogyan szeretnénk...Hogy nézzen majd ki a kert, bontjuk a régi megomlott gazdasági épület tetejét, s mindig tervezzük, hogy készítünk "előtte" fotókat is, hogy majd megmutathassuk, milyen lett "utána"...Remélem erre is sor kerül majd...

2012. szeptember 8., szombat

Hagyományőrzés felsőfokon

Napjainkban reneszánszukat élik a hagyományőrző fesztiválok. Rengeteg kerül megrendezésre belőlük, mindegyik más és más a maga nemében. Minden vidék igyekszik bemutatni a saját különlegességeit, szokásait sajátosságait. S valljuk be, nem kis sikerrel...Mára akkorát fejlődött a kárpátaljai turizmus, hogy minden túlzás nélkül állíthatjuk, tömegesen érkeznek érdeklődők Kárpátaljára.

A Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztivál is egyike vidékünk szép hagyományait őrző fesztiválok egyikének. A Hunnia Nemzeti Műhely már tavaly is képviseltette magát a rendezvényen, különleges termékskálájával a rendezvény gyakorlatilag leglátogatottabb standja volt. Idén sem volt ez másként, immáron bővített termék kínálatunkkal ismét megjelentünk a fesztiválon.

A fesztivál hangulata leírhatatlan, különleges, ahogyan a cibereillat terjeng a levegőben. A hagyományosan felállított rézüstökben bugyog a lekvárkülönlegesség. Kicsit odébb izzítják a tüzet, a nyárson már ott forog egy egész disznó, finom sült készül belőle. A felállított színpadon egész nap ügyes lábú fiatalok hagyományőrző táncot járnak, kicsik, nagyok egyaránt.


























2012. szeptember 7., péntek

Magyar gyermeket magyar iskolába!

Véget ért a nyári szünidő, elkezdődött az új, 2012/2013-as tanév.  Iskolakezdés, ünnepségek Kárpátalja  szerte. A szülők boldogan szorongatják a kicsi elsősök kezét, akik szorongva lépik át az iskola küszöbét, ahol valami új, számukra egyenlőre még ismeretlen és rejtélyes dolog várja őket. A tudásuk alapköveit szerezhetik meg itt, amelyek majd meghatározzák az egész életüket. Ők ezt most még nem tudják...

Előzmény....

Az Alma Mater civil kezdeményezésről tavaly hallottam először, Birta Zolitól a Sion rádió főszerkesztőjétől. beszélgetésünk alkalmával mesélt a programról, a tervekről, a megvalósításról. Lényegében arról, hogy a kezdeményezés célja az, hogy rábírja, rávezesse a szülőket, a magyar szülőket(!) arra, hogy a gyerekeiket írassák magyar iskolába.

Az Alma Mater kezdeményezésről  az alábbi linken olvashatnak bővebben: Alma Mater civil kezdeményezés.

Ezen írásom apropója az a meghökkentő tény, hogy a Bótrágyi Általános Iskola első osztályának aránya 4-4-hez. Pontosabban 4 cigány és 4 magyar gyermek(!)  jár az első magyar osztályba, amíg az ukrán osztályba 12-14 (sajnos pontos számot nem tudok) magyar gyermeket írattak a szülők. A helyzet nem siralmas, hanem egyenesen tragikus!

 Bótrágyról tudni kell, hogy gyakorlatilag teljes egészében magyar lakta település. Ukrán osztályok fokozatosan nyíltak a 84/85-ös tanévtől kezdve. Sajnos mára oda jutottunk, hogy a magyar ajkú szülők zöme ukrán iskolába íratja be gyermekét, nem is sejtve, mekkora kárt okoznak ezzel kicsiny kárpátaljai magyar közösségünknek.

Arról, hogy hirtelen honnan pottyant ennyi cigány  gyerek az iskolákba, azt hiszem nem kell szót ejtenem, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy addig, amíg nem volt a Szülőföld Alaptól kapott támogatás, biza nem igen siettek a cigány lurkókat iskolába járatni! Jól emlékszem még a saját iskolás éveimre, amikor az osztályunkba beíratott 4 cigánygyerekből 2 járt úgy iskolba évente 5-6 alkalommal...Persze, érthető hisz akkor nem volt motiváció...Nem fizetett érte senki... Küldték a tanárokat, s nem ritkán minket diákokat, le a cigánytáborba, ahol az igencsak harcias anyukák, apukák el-el rejtették a porontyokat, s inkább küldték őket koldulni, mintsem iskolába.  Őszintén bevallom ( s bárki megkövezhet érte), hogy hiszem azt, hogy az efféle etnikai arány sajnos csak hátrányára van a magyar iskolának, lassan sajnos oda jutunk, hogy a magyar osztályokba csak cigányok fognak tanulni!

De, térjünk vissza egy pár mondat erejéig azokhoz a szülőkhöz, akik a jobb élet reményében iratják ukrán iskolába a gyermeket..

Szép dolog az bizony, amikor a gyermekre atyai büszkeséggel néz a szülő, hogy lám lám,  első osztály végére milyen ügyes, okos a kicsike, milyen folyékonyan olvas ukránul! Igen kérem, de hol marad a magyar nyelv??? Mert rendben van, hogy otthon úgy beszél a gyerek a szülőkkel, de honnan fogja ismerni például a magyar népmeséket? Honnan fogja megismerni Petőfi, Arany, Ady, s még hosszasan sorolhatnám a magyar irodalom nagyjainak neveit?? Vagy elég nekünk Sevcsenkó, elég ha a gyerek csak az ukrán irodalmat ismeri, a magyarra már nincs is szükség??? Egyáltalán hogyan tud segíteni a szülő a kisiskolás gyermekének a tanulásban? Gyarokta hallom, hogy "majd vele együtt én is megtanulom!"


Értem én kérem, hogy Ukrajnában élünk, s beszélnünk kell az államnyelvet, de higgyék el nekem, én, s még velem együtt nagyon sokan, magyar iskola után is jól beszéljük az orosz és az ukrán nyelvet is. Mi kellett hozzá? Semmi más, csak egy kis szorgalom.

Szinte hallom, ahogy e sorokat olvasva sokan háborodnak fel, hogy milyen közöm van hozzá? Nekik szólnak a következő gondolatok...

Sajnálatos módon a kárpátaljai magyarság aránya súlyosan csökkent az utóbbi időben. Kárpátalján élni, magyarként megmaradni ez a mai kárpátaljai magyar ember feladata! Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy gyermekeink magyar iskolába járhassanak, anyanyelvükön tanulhassanak! Minden magyar szülőnek kötelessége lenne ezt betartani, megtartani! Azért, hogy kialakulhasson egy egészséges  magyar identitás, gyermekeink magyar népdalokat énekelhessenek, megismerhessék a magyar kultúrát, mesevilágot, s majd aztán ha eljön az idő, ők is ezt adhassák tovább gyermekeiknek! 

Gondolom velem együtt sokan emlékeznek még, amikor bősz agitáció folyt Bótrágyon az ukrán iskola mellett. "Avatott" személyek jártak, s küzdöttek azért, hogy az ukrán iskola megmaradjon... Mára mekkorát fordult a világ eme kicsiny - s ki tudja még hány ugyanilyen - magyar településen! Oda jutottunk, hogy  magyar községben, magyar embereket kell meggyőzni arról, hogy gyermekeik magyar iskolába írassák...

Vajon minek kell történnie ahhoz, hogy rádöbbentse a szülőket, hogy nem ér kevesebbet a gyermek, ha anyanyelvén tanul? Egyenlőre sajnos nincs kiút ebből a helyzetből, s tartok tőle, hogy a helyzet egyre inkább csak romlani fog, mindaddig, amíg meg nem értik a szülők, hogy magyar gyermeknek magyar iskolában a helye!

2012. szeptember 2., vasárnap

Hagyományteremtő esküvőn jártunk, van, aki így csinálja



Minden vendég ilyen kulcstartót kapott emlékbe, amelyen mindenkinek a neve volt feltüntetve latin, s természetesen a székely-magyar rovás karaktereivel is....



Na ez volt az enyém...



Az ifjú pár salsa bemutatója





Meglepetésként a csíkzsögödi Harom Néptánccsoport jelent meg ...