Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2012. május 31., csütörtök

Gondolataim kavalkádja...

Néha az ember észre sem veszi milyen gyorsan repül az idő...Most én is így vagyok...Rengeteg volt a munka az elmúlt időszakban, s az elkövetkezendő is valószínűleg ilyen lesz, valószínűleg ritkábbak lesznek a bejegyzéseim. Ez a mostani valószínűleg kicsit össze-viszának tűnik majd...Nos hol is kezdjem?


Pünkösd....Csíksomlyói búcsú... Ugyan nekünk munkával volt tele, mégis magával ragadott a hömpölygő embertömeg./ Sajnos hanyagságból fotók nem készültek, így nem tudom megmutatni őket, de sajnos most ez van...:(( / Egyébként az időjárás kegyes volt hozzánk, eső gyakorlatilag nem esett, nem úgy, mint tavaly...


Pünkösd előtti szombaton kocsival átugrottunk Székelyudvarhelyre, s onnan Korondra. Menet közben számomra nagy élményt nyújtott, hogy  a búcsúra tartó, úgynevezett "keresztaljakkal" találkoztunk, akik fáradságot nem ismerve, reggel Isten tudja hány órától gyalogoltak, hogy tiszteletüket tegyék a Szűzanyánál. Ilyet még így "testközelből" nem láttam. Csodaszép! Menet közben aztán persze volt aki elfáradt, s feladta a menetelést...Két ilyen megfáradt zarándokot vettünk fel, akikkel útközben jóízűt beszélgettünk...


Nyírő József újratemetése Udvarhelyen....lett volna, ha...a román hatóságok meg nem akadályozzák... Szelek szárnyán járt a szó a búcsún tolongó embertömeg között, hogy a Székelyföldre tartó anyaországi autósokat a román hatóságok fokozottabban ellenőrzik, keresik a Nyírő hamvakat...
Eltűnődtünk rajta, hogy ugyan melyik az a törvény, amelyik megtiltja egy -már bocsánat a kifejezésért- marék hamu behozatalát az országba??? A választ valahogy tudj Isten, de nem kaptuk....
A híradások szerint mintegy 1500 ember gyűlt össze Udvarhelyen, hogy itt helyezzék végső nyugalomra  az írót, de a román hatóságok, valami iktatószám el írásra hivatkozva "természetesen" megakadályozták azt. Pontosabban Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere "véletlenül" elírta az iktatószámot.Egyébként egyik ismerősünk elmondása szerint nagyszámú készenléti rendőr volt jelen az eseményen...


De nem csak a temetésen képviseltették magukat a rend őrei, hanem természetesen  a pünkösdi búcsún is, ahol a Hunnia Nemzeti Műhely standja volt gyakorlatilag az első ellenőrzési pont, ahol nem kevesebb, mint 6 hatósági személy kutakodott fasiszta, rasszista, xenofób dolgok után, sietve megjegyzem, hiába...:))


Ha valakiben felmerül a jogos kérdés, hogy milyenek is ezek a fasiszta, rasszista, xenofób dolgok a román hatóságok értelmezése szerint, nos akkor csak annyit tudok válaszolni, hogy 1 éve már, hogy  erre a kérdésre folyamatosan keresik a  választ a nyomozók, eddig hiába.


Ha Románia, akkor nekem egyet jelent a rendőrállam kifejezéssel, s ezt nyugodtan értsék csak szó szerint! Annyi, de annyi a rendőr, hogy szinte hemzsegnek mindenütt! Egy rendőrautóban hárman ülnek, mármint egy igazoltat kettő pedig "pihen" a kocsiban. Egy ismerősünk szerint már a kicsi leánykája is ismeri a viccet, mely szerint 3 román rendőr közül egyikük tud írni, másikuk olvasni, a harmadik pedig tudja ki ért az íráshoz, s ki az olvasáshoz:)) Na ez lehet a magyarázat, mert másként nehezen emészthető, hogy az adófizetők pénzén "kettő pihen, egy dolgozik" alapon vannak el maguknak....


Sokat lehetne még mesélni róluk, s talán alkalomadtán meg is teszem, most azonban legyen elég ennyi. Megfélemlítés, ez a legtalálóbb kifejezés, ami az oláh rendőri szervek munkájáról eszembe jut. Igyekeznek megfélemlíteni és ha lehet minél nagyobb frászban tartani a "jó népet".


Kolozsvárról hazafelé jövet, Székelyudvarhelyen ért el hozzám egy útszéli kampánytábla üzenete: "XY, a székely főváros polgármesterjelöltje!", vajon hányan vallották magukat székelynek a legutóbbi népszámláláson a "székely fővárosban"? De a kampányszöveg jól hangzik, még ha csak a fele  igaz is....


2012. május 17., csütörtök

Bemutatkoznak a Magyarságtudományi füzetek...1.szám

Bakay Kornél Hogyan lettünk finnugorok? A neves régészprofesszor megfellebbezhetetlen tudománytörténeti érvekkel bizonyítja, hogy a magyarság eredetének tudatos meghamisítása nagyobb részt politikai indíttatásból történt, tetten érhető magyarellenességből fakadt, s célja a magyar nemzettudat meghamisítása, lealacsonyítása, a magyarság ősiségének, Kárpát-medencei létjogosultságának megkérdőjelezése volt. Mindennek a végrehajtásához a magyarság létére törő politikai akarat megtalálta tudománypolitikai eszközeit, s a felhasználható érdekembereket. Ma már érthetetlen és felfoghatatlan a hivatalos, akadémikusi történészkörök szinte rögeszmés ragaszkodása az újabb kutatások és a tudományos érvek (régészet, történettudomány, nyelvészet, antropológia, genetika, művelődés- és vallástörténet) súlya alatt végleg összeroskadt és tarthatatlanná vált ósdi finnugor elmélethez, ami eddig is csak elméleti hipotézisre, erőltetett nyelvi akrobatamutatványokra hivatkozhatott. A finnugor koncepció és elmélet már a modern külföldi szakirodalomban is idejétmúltnak számít. Kétségtelen tény, hogy a politikai érdekszféra kihasználta és céljai érdekében felhasználta a magyarellenességből, netán félreértésből, tudatlanságból, vagy éppen csak naivitásból eredő, a magyarság őstörténetét, eredettudatát tévútra vivő nézeteket is. A terv bevált, hisz ez a történelemhamisítás rengeteg kárt okozott a magyarságnak a 18. század vége óta, s kihat jelenlegi erkölcsi helyzetünkre, nemzettudatunkra. Vissza kell térnünk a nemzeti ősemlékezet, legrégebbi írott forrásaink, gesztáink, krónikáink, ősi nyelvünk, néphagyományaink, mondáink, népmeséink, díszítőművészetünk által kijelölt útra, nemzettudatunk, származásunk megkérdőjelezhetetlen bizonyítékaihoz, szkíta-hun gyökereihez. 





A Magyarságtudományi füzeteket megrendelhetik a www.hunnianemzetimuhely.ro internetes webáruházban, vagy  a varadiviki79@gmail.com emailcímen!



2012. május 16., szerda

"Viki - menetrend"...


Egy ideje hát hogy is fogalmazzak csak, mondjuk úgy, hogy "jó barátságba" keveredtem a csíkszeredai rendőrséggel, törvényszékkel, vagy pontosan nem is tudom kikkel, lényeg, hogy "levelezünk". Olyan nagyon, hogy hát na, mit szépítsem, házhoz küldik az látogatásaim, valamint csíkszeredai tartózkodásom "menetrendjét", amit ez úton is nagyon köszönök nekik :)) A boríték jó vaskos volt, na mondom huhh, ezek egyúttal el is ítéltek vagy mi a fene? Ugyan tanulom az oláh nyelvet / na nem azért, mert annyira szép, hanem, mert utálom, ha nem értem amit körülöttem beszélnek, / hüü, ezt talán nem is lett volna szabad leírnom, mert nem mindenki örvend neki, hogy tanulom a román gyarmatosítók nyelvét//, de azért ennyire még nem vagyok vér profi,  hogy ezt a 10 oldalnyi szöveget megértsem...

De nem viccelek ám, a barátság tényleg komoly, olyannyira, hogy már civilben is, tankolás közben teszi a szépet a román bevándorlási hivatal munkatársa, /ő az, aki kiszabta rám a 400 lejes bírságot első alkalommal, s aztán második alkalommal "nagylelkűen" csak figyelmeztetésben részesített, demonstrálva vele, hogy ezt első alkalommal is nyugodtan megtehette volna/, s mivel semmire sem megy vele, a végén gúnyos megjegyzéssel távozik, hogy találkozunk még,  s a kocsijából bárgyú tekintettel pislog vissza rám... Nem részletezem mi a véleményem róla...

Hát lassan egy éve folyik a per, aminek sejtem, hogy az lesz a következménye, hogy engem jól elmarasztalnak. 

De... mindenesetre küldték a "Viki - menetrendet", amin olyan jót mulattam, hogy még a könnyem is kicsordult. Köszönöm szépen a  csíkszeredai törvényszéknek, vagy rendőrségnek, vagy bármelyik hivatalnak, amelyik küldte! Hogy mit? Leginkább azt, hogy ezen az esős, szomorkás napon ilyen jókedvre derített....Aztán majd ha kifizettetik velem a 400 lejt, persze én sem fogok kacarászni, de most nagyon jól esett!


*Pontosítás: nem Csíkszereda, hanem Miercurea Ciuc, csak ezt valahogy mindig elfelejtem...







2012. május 14., hétfő

Asszimilációs folyamat a kárpátaljai magyar közösségben

Sokat töprengek mostanában a magyarság helyzetén Kárpátalján. Már ha van ilyen, hogy "a magyarság helyzete"..Nem tudom...Szépen lassan az asszimilációs folyamat örvénye gyakorlatilag teljesen beszippantja maroknyi közösségünket, vagy így, vagy úgy, szóval valamilyen formában. Olyan szokásom van, hogy egy egy beszélgetés után, ha lefekszem, elalvás előtt végigelemzem magamban a hallottakat...Nos a minap családilag ültünk s beszélgettünk idehaza. A téma az volt, hogy egy baráti család kicsi leánykája milyen jól beszéli az ukrán nyelvet. Hogy teljesen érthető legyek a gyerek vegyes házasságban született, az anyuka ukrán, az apuka magyar, de úgy magyar, hogy egy mukkot nem tud ukránul. Nos ezen mindig jókat derültünk, mert bizony az államnyelv tudásának a hiánya meglehetősen sok sok mulatságos helyzetet szült már az eddigi élete folyamán. Lényegtelen, de ő magyar ízig - vérig, legalábbis eddig azt gondoltam...Engem személy szerint akkor ért az első meglepetés, amikor évekkel ezelőtt az esküvőjükön pravoszláv vallás szerint eskették a református fiatalembert.. Az évek teltek, jött a gyermekáldás, s "mi sem természetesebb" szlogennel a kicsi lánykát pici korától tanították az ukrán nyelvre is. Anyanyelvi szinten beszéli mindkettőt, mondják a szülők, az anyukával ukránul beszélget, az apukával magyarul a 4 éves gyermek. Ám ez valójában nem így van, az ukrán szemmel láthatóan jobban megy neki, a magyarban észrevehetően ott az akcentus....A szülők büszkék, magyar apuka örvend, hogy milyen ügyes a kicsi lány, hogy ukrán oviba járatják, s bizony amikor apuka megy érti nem érti mit mond az ukrán anyanyelvű óvónő, a kicsi lány köztük a tolmács...S hogy hurrá, mert rábeszélték a szomszédot is, hogy járassa ő is a gyerekét ukrán óvodába...Ugyan ez az óvoda 20 km van, de sebaj! Hadd legyen okos a gyermek! Hm...

Nos eddig tart a történet, ami engem mélyen elszomorít. Hogy nem jut el a tudatáig azoknak a magyar anyukáknak és apukáknak, hogy óriási kárt okoznak a kárpátaljai magyar közösségnek, hogy más nyelvű óvodába, iskolába járatják a gyermekeiket??? Kárt a gyermeknek, a közösségnek, a nemzetnek...


Eltűnődtem, hogy mitől is függ, hogy melyik nyelv a dominánsabb egy csöppség életében, ha kicsi korától 2 nyelven tanítják a szülők. Bevallom sokáig én is azt gondoltam, hogy egy idegen nyelv elsajátítását korán kell elkezdeni, amikor  a legfogékonyabb a gyermek...Mára ez átértékelődött bennem...


Visszatérve, a nyelv dominanciája, uralomra törése talán tudat alól jön...Talán benne van, hogy ő a többségi nyelv, az államnyelv, s eltiporja a kisebbségi, adott esetben magyar nyelvet. Önálló életre kel, önálló életet él, szaporodik, mint egy vírus, mint egy kór amely megtámadja az egészséges szervezetet és beteggé, jelen esetben"ukránná" teszi azt... Elkerülhetetlenül beférkőzik egy egy magyar közösségbe, s legyengíti azt. S ez a betegség terjed, mint a pestis! Sajnos vannak olyanok akik hagyják, s ez a legnagyobb baj! A immunrendszerük nincs eléggé kifejlődve ahhoz, hogy ellenálljon a kórnak, ebben az esetben az immunrendszer maga a magyarságtudat kellene legyen...A magyarságtudat, a magyar identitás, ami lássuk be, nagyon sok kárpátaljai "magyar" emberből hiányzik!

Az asszimiláció talán még soha nem öltött akkora méreteket itt Kárpátalján, mint napjainkban. A magyar iskolákban a tanulók nagy része cigány. Én még jól emlékszem a 90 - es évek elejére, amikor bizony a cigány gyerekeket lasszóval kellett összeszedni, hogy iskolába járjanak...Most fizetnek érte, hisz köztudott, hogy csak azért járnak, mert egyébként nem kapják meg a Szülőföld Alap támogatását...

Tetszik nem tetszik az asszimilációs gépezet beindult, s malmai jobban őrölnek, mint valaha! S, hogy mi a teendő? Hogyan lehetne megmenteni a magyarságot? Milyen magyar lesz azokból a gyerekekből, akik nem magyar népmeséken nőnek fel?  Akik nem ismerik majd meg Petőfi, Arany, Ady műveit ? Nos ez bizony fogas kérdés! Magánemberként az a véleményem, hogy egy soha be nem pótolható "tudatlanság" keletkezik a gyermekekben, akik ugyan beszélni fogják a magyar nyelvet, s talán magyarul is álmodnak majd, de ők már azt adják majd tovább a saját gyerekeiknek, amit otthonról kaptak...Ukrán óvodát, iskolát, a "ha nem tudsz ukránul nem boldogulsz"-at, s még hosszasan sorolhatnám....

2012. május 10., csütörtök

Csoda történt....avagy útjavítás Somban

Szárnyra kapott nemrég az interneten, hogy figyelmeztetik a külföldi turistákat, akik a labdarúgó VB- re jönnek Ukrajnába, hogy fokozottan figyeljenek oda és óvatosan közlekedjenek az utak katasztrofális állapota miatt. Külön figyelmeztetnek az ukrán rendőrök "lojalitására" némi "ellenszolgáltatás" fejében. Természetesen ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az ukrán rendvédelmi szervek korruptak, ááá dehogy!

A mostani írásom apropója az, hogy aki járt már Kárpátalján alátámasztja, hogy szörnyű állapotban vannak az utak errefelé...Néha azt hiszem, s úgy képzelem, hogy rosszabbak, mint háború után...
Teljes egészében mindenütt, kezdve a szőllősi, beregszászi, munkácsi, ungvári  járásoktól. Én ezekről írok, mert ugye itt  hozzánk ez van közel. 
A mi környékünkön külön figyelmet érdemel a somi útszakasz, ahol, hát pontosabban nem bírom megfogalmazni, de konkrétan olyan mély gödrök vannak/voltak/, hogy simán belefekhetne egy ember, s ki sem látszana belőle...Néha az is megfordult már a fejemben, hogy valakiknek ez az érdekük, hogy minél rosszabb legyen az út minősége, hogy a járművek hamarabb romoljanak el, s az autós boltoknak nagyobb forgalmuk legyen! Komolyan más magyarázatot elképzelni sem tudok! Emberemlékezet óta nem láttam még egy normálisan dolgozó útkarbantartó brigádot az utakon...Nem mondom néha emitt amott lézeng egy két sárga mellényes útmunkás, egy-egy lapáttal a kezében...Hát hogy lehet egy lapáttal utat javítani???:))

Eszembe jutott egy történet, ami mindig megmosolyogtat, ha a somi iszonyatosan rossz útszakaszra gondolok...Pár hónapja éjszaka autóztunk hazafelé a kedvesemmel, Erdélyből. Meglehetősen hosszú /550km/ út volt a hátunk mögött, s pont rajtam volt a sor a vezetésben...Ahogy elhagytuk a nevetlenfalui határátkelőt, a kedvesem elaludt a kocsiban. Én közben kaszkadőr módjára kerülgettem az aknákat az úton...Persze egyszer csak jól belekoppantam az egyikbe, mire ő felriadt, s nagy álmosan azt kérdezte: "Már Somban vagyunk?" :))
Aztán persze jó sokáig poénkodtunk ezen, sőt még ma is, ha eszünkbe jut...Szóval ha nagyon rossz út, akkor SOM!

Ámde ma délután átautóztam Somba, s csodák csodája az út meg van javítva! Persze én a balga nem vittem magammal fényképezőgépet, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy nélküle egy métert sem megyek! De a fene se gondolta, hogy ilyen fontos esemény történt!  Na nem kell valami nagy nagy útjavításra gondolni...De ez is valami, szinte csodaként éltem meg, ahogy a kocsim tovasiklott az eddig undorítónak talált kátyúkon...Most mit mondjak? Hát nem hiányoztak egyáltalán...Szóval látszik, hogy készülnek a VB-re :))

Aztán még egy fontos esemény történt a 6 kilométeres úton, ahonnan szintén hiányzott a fényképezőgép...A két falu közötti útszakaszon egyszer csak minden index nélkül megállt előttem egy fehér lada, a rendszáma 541-06 PE, a tulajdonosát ez úton is üdvözlöm,  s előkapott a kocsijából 2 zsák szemetet és csak úgy lazán kidobta az árokba...
Az útjavítás felett érzett örömömet azonnal elrontotta az emberi felelőtlenség eme kinyilvánított példája...

Szóval a mai nap levonható tanulsága: "Viki, fényképezőgép nélkül nem mehetsz sehová, mert így sajnos a  fotók lemaradtak ebből a bejegyzésből..."

2012. május 8., kedd

Mitől magyar a magyar? Kárpátaljai magyarok véleménye

2006 - ban 593 kárpátaljai magyart arra kértek, hogy egy 1-5 ig terjedő skálán értékeljék, hogy a megadott szempontok mennyire fontosak abban, hogy ki a magyar, ki mitől magyar...


Kárpátaljai magyarok válasza az alábbi kérdésre:


Mennyire fontos az alábbi szempontok abban, hogy valaki magyarnak számít e?
( 1- egyáltalán nem, 5 - nagyon erősen átlagok)



  1. Magyarnak tartsa magát  4,672
  2. Jól beszéljen magyarul 4,591
  3. Magyar legyen az anyanyelve 4,459
  4. Ismerje, szeresse a magyar kultúrát 4,279
  5. Tisztelje a magyar nemzeti jelképeket 4,268
  6. Legalább egyik szülője magyar legyen 3,914
  7. Magyar egyházhoz tartozzon 3,767
  8. Magyar iskolát végezzen 3,744
  9. Magyarok között éljen 3,539
  10. Mindkét szülője magyar legyen 3,169
  11. Szavazzon magyar pártokra 2,966
  12. Magyar állampolgár legyen 2,261
  13. Magyarországon éljen 1,853
  14. Magyarországon szülessen 1,842
Hasonló eredményeket kaptak akkor is, amikor nem kérdőív segítségével, hanem interjú keretén belül kérdezték az embereket, hogy szerintük mitől magyar a magyar? Íme 3 tipikus válasz:

- És meg tudod e fogalmazni mitől magyar  a magyar?

"Hát elsősorban azt mondanám magyarnak, aki magyarul gondolkodik, magyarul álmodik, tehát az anyanyelv az, amit használ, úgy beszélget másokkal. Nem tudom másképp megfogalmazni"

- Mitől magyar ?Ki számít magyarnak?

"Hát az, aki gyerekkorától magyar, például a magyar anyanyelvet beszéli. Az a magyar."

- Csak ennyi? Elég, hogy beszélje a magyar nyelvet, vagy lennie kell még valami másnak is?

"Nem az, hogy beszélje, mert én beszélem mondjuk az ukránt is valamilyen szintig...még ha perfekt tudnám beszélni akkor se tudnék ukrán lenni. Szóval az benne van az ember vérébe, hogy az a nyelv, az az anyanyelvem. Ilyen nyelven álmodok, vagy nem tudom. Szerintem attól lesz magyar valaki."

"Azt szoktam mondani, hogy minden ember olyan nemzetiségű, amilyennek érzi magát. Én a magyar, magyar az anyanyelvem, magyar ö környezetben élek, ö magyarhoz, szóval magyar kultúrkörhöz tartozom, és a magyart érzem a szívemhez a legközelebbinek, számomra ez t jelenti magyarnak lenni."

*  A beszélgetéseket szerkesztés nélkül adtam közre

Vagyis a kárpátaljai magyarok számára a magyar nemzethez tartozást elsősorban az önmeghatározás, illetve a nyelvi, kulturális közösség jelenti, nem pedig a politikai, állampolgársági szempontok.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetrész fennmaradása nálunk nagyban attól függ, hogy megtartható e a magyar nyelv a kárpátaljai magyarok anyanyelveként.


Részleges forrás: "Hasznosítható ismeretek a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról"

2012. május 6., vasárnap

2012. május 5., szombat

Ki tanította ezeket magyarul???

Hosszú ideje már, hogy szemet sértő táblára lettem figyelmes a nagyszőllősi járásban. Azonban valahogy mindig úgy adódott, hogy nagy ritkán, amikor arra jártam, soha nem volt nála fényképezőgép, hogy le tudjam fotózni a helyiségek "magyar" nyelvű tábláit...Eleinte azt hittem rosszul látok, de aztán megálltam s meggyőződtem magam is róla, hogy bizony nem! Nos így fest Péterfalva és Tiszabökény helyiségnévtábláin a "magyar" felirat:




Elkezdtem kutakodni a neten, mert emlékeimben úgy élt, hogy  ezek többségében magyar lakta falvak. Szakközépiskolás koromban több évfolyamtársam volt a Tiszaháti falvakból...



S bizony nem tévedtem, magyar helyiségek, magyar szokásokkal, hagyományokkal, csak éppen ilyen fura feliratú táblával....Meglehetősen érdekes, hogy senkit sem zavar a helyiek közül? Sőt továbbmegyek, hol vannak a helyi magyar szervezetek képviselői ?! 

Magyar iskola, magyar emberek,-szokások, -hagyományok...s ez a fura latin karakteres, tulajdonképpen olvashatatlan tábla hirdeti az átutazónak, hogy itt magyarok élnek... Olyan magyarok, akiknek édes mindegy, hogyan nevezik a falujukat, a mellékelt fotók sajnos erről tanúskodnak...

Kicsit szégyellem magam.... helyettük is...





2012. május 2., szerda

Önellátás - méz készítése házilag...

Sokszor hallottam már arról, hogy nagyon finom, s nem mellesleg egészséges mézet lehet készíteni a pitypang, vagy ahogy felénk nevezik a karakac virágából. Hallottam és minden éveben megfogadtam, hogy majd a következőben készítek...De úgy látszik erre is, mint mindenre meg kell érni...Nos most nekiálltam, s készítettem egy adagot.


Az alábbiakban a munkafolyamatot mutatom be képekben. Kiegészítésként annyit jegyeznék meg, hogy a pitypangot sokat csak gyomnak tekintik, pedig valójában minden egyes része gyógyhatású, s nem is akármilyen. Mindenkinek ajánlom figyelmébe Maria Treben: "Egészség Isten patikájából" c. könyvét, amelyben részletesen le van írva minden.


De hogy visszatérjek a tárgyra, a karakac méz nagyon különleges, semmihez sem fogható ízvilággal rendelkezik. Kitűnő sütemények, szörpök ízesítésére, sőt télen kitűnő immunerősítő szer.


Hozzávalók:



  • 400 pitypang virág
  • 1 liter víz
  • 2 vaníliás cukor
  • 1 citrom
  • 1,5 kiló cukor





A frissen szedett virágokat azonnal fel kell használni, különben  a virágok összezáródnak, s a hatóanyagaik eltűnnek...


Megmossuk őket folyó víz alatt, lecsöpögtetjük...

Adunk hozzá 1 liter vizet, s 30 percen keresztül főzzük, lassú lángon, folyamatosan meg meg kavarva...

Ha kész a főzés, még forrón leszűrjük, lecsöpögtetjük, jól kinyomkodjuk a virágokat

A leszűrt sziruphoz adunk 1,5 kiló cukrot, amit folyamatos keverés mellett, legalább 1 órán át főzünk,...

Az üvegeket kiszárítottam a napon, mondjuk egyébként sem romlik meg, hisz a cukor tartósítja...

Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha citrommal ízesíteném?  Szerencsére van saját  termő citromfánk, s arról ügyeskén szakítottam egy friss, zamatos citromot, s belekarikáztam...

Így nézett ki, s adtam hozzá 2 vaníliacukrot...

Az üvegek aljára dobtam egy egy citromkarikát......

....s rájuk mertem a kész pillanatnyi halmazállapotát tekintve - szirupot, felcímkéztem őket, s így néztek ki...Időközben remek ötletem született....






























2012. május 1., kedd

Szép magyar hagyományaink őrzése, Kárpátalján

bacskaiInterjú Bacskai Béla nagyvőféllyel
Nemrég rendezték meg a IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozót Nagydobronyban, ahol Bacskai Béla nagyvőfély, a találkozó megálmodója és főszervezője, mesélt a találkozókról, a vőfélyek helyzetéről Kárpátalján és önmagáról.
Honnan ered a vőfélytalálkozó ötlete?
A Kárpátaljai Vőfélytalálkozó 4 évvel ezelőtt indult. Én már régóta vőfélykedem, s többször volt alkalmam részt venni olyan Kárpát-medencei Magyar Vőfélytalálkozókon, melyeket Magyarországon rendeztek meg. Mivel szerettem volna összegyűjteni a Kárpátalján még fellelhető magyar hagyományokat és vőfélyszokásokat, arra gondoltam, hogy ehhez valahogyan össze kellene hozni a vőfélyeket. Ebből a tervből adódott később az az ötlet, hogy Kárpátalján is rendezzünk egy vőfélytalálkozót magyar szokások szerint.
Az első két találkozót Szalókán rendeztük meg, mivel én Szalókán születtem, s ott élek. Azonban úgy gondoltuk, hogy talán jobb lenne egy forgószínpad-szerű műsort összeállítani, azért, hogy a vőfélyek munkáját és a különböző lakodalmi szokásokat más települések lakói is megismerhessék. Ezért a harmadikat már Császlócon szerveztük, s ez, a nagydobronyi, a negyedik alkalom.
Különbözik esetleg ez a találkozó valamiben az előzőektől?
Talán abban különbözik, hogy az előző találkozók csak a kárpátaljai lakodalmas szokásokat mutattuk be. Az idei találkozón viszont az anyaországi Földesről érkező, „Szélrózsa" hagyományőrző egyesület által magyarországi szokásokkal is megismerkedhet a közönség.
Kárpátalján mennyire van még hagyománya a vőfélynek, s a régi megszokott vőfélyes lakodalmaknak?
Nálunk sajnos egyre nehezebb a vőfély munkája, azt kell mondanom. Ezen kívül egyre nehezebbé válik a hagyományink megőrzése is, mert kezd modernizálódni maga a lakodalom is. Sokan kezdenek áttérnek az éttermi mulatozásra. Ma már nincs meg az u.n. bukéja a lakodalmaknak, mint régen, a sátras lakodalmak esetén a menyasszony kikérés, búcsúztatás, esetleg leánybúcsú során , hanem inkább egy mulatsággá válik.
Milyen egy jó vőfély?
Akkor látja igazán a vőfély saját munkájának eredményét, ha az adott vendégcsapatot mulattatni tudja és a lakodalomban ő is jól érzi magát. Ha el tudja felejti a mindennapok nehézségeit és gondjait, s legalább arra a napra ki tud kapcsolódni. Emellett az ifjú párnak is egy felejthetetlen emléket tud szerezni, közreműködésével, azon a napon.
Ön hány éve vőfély?
23 évvel ezelőtt kezdtem el, s ez idő alatt több mint 600 lakodalomban vettem részt.
Ez nagyon szép szám, de mivel foglalkozik akkor, mikor épp nem egy lakodalomban mulattatja a vendégsereget?
Mezőgazdasággal. Mint őstermelő gazdálkodom. Ebben viszont nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, aki tanár, mert ha én gyakran kimaradok is, az otthoni teendőkben nélkülözni tud engem, és meg tudja ezt nekem bocsátani.
Hogy kezdődött a vőfélyi tevékenység az életében?
Egy jó ötletként megígértem valakinek, hogy ha férjhez megy, akkor én leszek a nagyvőfélye. Ezt én egy viccnek szántam, de amikor oda került a sor, anno már 23 éve, akkor az illető azt mondta, hogy akkor „szeretettel meghívlak".
Ezen először meglepődtem, de végül elvállaltam. Attól kedve elkezdtem komolyan gyűjteni a még fenn maradt lakodalmi szokásokat. S ennek a véletlen ígéretnek az „áldozataként" azóta is vőfélykedem.
Szerencsére. De miért jó vőfélynek lenni?
Azért, mert szeretek mulatni, s szeretek mulattatni. Szeretem, ha egy közösségben, egy társaságban, vagy bármilyen rendezvényen az emberek jól érzik magukat legalább néhány órára vagy percre.
Nagyon szépen köszönöm és további sikereket kívánok!
Köszönöm a lehetőséget!