Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2011. augusztus 31., szerda

Megérkezett a második rovásírásos helyiségnévtábla Kárpátaljára....

Augusztus 28-án került sor a Rovás Alapítvány második kárpátaljai helyiségnévtáblájának avatására, Mezőgecsében. A Rovás Alapítványt ezúttal Sipos László képviselte. A helyiségnévtábla a 46- os sorszámot viseli.
A táblaavatásra a hagyományos mezőgecsei lekvárfőző fesztivál keretein belül került sor. A délután folyamán motorostalálkozóra érkeztek a vendégek, este pedig Historica koncert  szórakoztatta a nagyérdeműt.
A következő rovásírásos helyiségnévtáblát Benében avatják a tervek szerint nemsokára...
Ezúton is felhívom a figyelmet a kárpátaljai magyar települések önkormányzatai igényelhetik településük határába a rovásírásos helyiségnévtábla állítását.  Érdeklődni Kovács Béla EP képviselő beregszászi fogadóirodájában lehet, Kovács Dezső irodavezetőnél.


Kapcsolódó
                                                                ÚJABB ROVÁSTÁBLA KÁRPÁTALJÁN

2011. augusztus 28., vasárnap

A tannyelv megválasztásának fogas kérdéseiről Kárpátalján


Kétnyelvű vagy többnyelvű vidéken, amilyen Kárpátalja is, örülnünk kell, ha a tannyelvválasztás sok szülőnek gondot okoz.
Egy állam nyelvi kisebbségéhez tartozó embereknek ugyanis alapvető emberi joga kell(ene) legyen, hogy olyan iskolákba járhassanak, ahol őket magas szinten kétnyelvű (magyarul és ukránul jól tudó) emberekké képzik. Ahol választhat a szülő magyar vagy ukrán tannyelvű iskola között, ott nyelvi jogai nem sérülnek, de ahol nem választhat, ott jogsértés történik.
Nyelvpedagógiai szempontból nem szükséges bizonygatnunk, hogy a jó kétnyelvű oktatás olyan, amiben az általános iskolások zömmel anyanyelvükön tanulnak, de az államnyelv tanulása életkoruk növekedésével egyre intenzívebb. Az anyanyelv és a többségi nyelv tanítását nem szabad egymást kizáró módon megszervezni, a jó ukrántanítás nem mehet a jó magyartanítás kárára. És fordítva is így van: a jó magyartanítás sem lehet a színvonalas és eredményes ukrántanítás kárára.
Amikor tannyelvet választanak a szülők gyermekeiknek, akár 6 éves korukban, akár később, például az V. osztály kezdetekor, lehet, hogy egész életüket befolyásoló döntést hoznak. Ha ukrán tannyelvű iskolába íratják a gyermeket, nagy valószínűséggel magyartudása látja ennek kárát, rossz esetben a gyermek nem fog tudni szót érteni ukránul nem tudó nagyszüleivel. Ha magyar tannyelvű iskolába íratják gyermeküket a szülők, előfordulhat, hogy olyan foglalkozásoktól zárják el őket, amelyeket magas szintű ukrántudás nélkül nem gyakorolhatnak. Nincs biztos recept, hiszen régen is, de ma különösen, egy-egy ember többször válthat munkahelyet, sőt szakmát is. Egyetlen dolgot vehetünk biztosra: ha valaki jól tud magyarul is és ukránul is, elhelyezkedési lehetőségei lényegesen jobbak, mint azok lehetőségei, akik csak az egyik nyelvet tudják jól, s a másikat csak kevéssé. Az a magyar, aki ukránul is, magyarul is jól megtanul, bölcsen cselekszik. Az viszont, aki nem tanul meg jól ukránul is, vagy netán a jó ukrántudást „hazafiatlan dolognak" véli, az őt asszimilálni, diszkriminálni igyekvő többségi nacionalisták malmára is hajtja a vizet. Könnyen beláthatjuk ezt: ha a többségi ukránok megsértik egy kárpátaljai magyar jogait, a magyar ember jobban megvédi magát, ha kitűnően beszél és ír ukránul, mintha gyenge ukrántudással kénytelen igazáért harcolni.
Kontra Miklós
tanszékvezető egyetemi tanár
Szegedi Tudományegyetem
ALMA MATER CIVIL KEZDEMÉNYEZÉS – Kezünkben a jövő!
Forrás

2011. augusztus 26., péntek

Új típusú engedélyek a Kárpátalján élők számára

Digitális arcképet és ujjlenyomatot tartalmazó, plasztik kártya alapú kishatárforgalmi engedélyeket rendszeresít Magyarország szeptembertől a Kárpátalján élő kérelmezők számára – közölte csütörtökön Magyarország ungvári főkonzulátusa.


A külképviseleten tartott sajtótájékoztatón Bacskai József főkonzul elmondta, hogy Magyarország néhány napja beszüntette a hagyományos, útlevélbe ragasztott kishatárforgalmi engedélyek kiadását mind az ungvári főkonzulátuson, mind a beregszászi konzulátuson. Hozzátette: az Európai Unió vonatkozó rendelete értelmében a magyar hatóságok előreláthatólag 2011. szeptember 5-től plasztik kártya alapú, digitális ujjlenyomatot és digitális fényképet tartalmazó magyarországi tartózkodási és kishatárforgalmi engedélyeket fognak kiállítani a kárpátaljai kérelmezők számára.

A diplomata kiemelte: a korábban kiadott kishatárforgalmi engedélyek érvényességi idejük lejártáig használhatók. A kártya formátumú okmányra azonban a kérelmezőknek az eddigi egy hét helyett 21-30 napot kell várniuk, mert az új úti okmányok nem a diplomáciai kirendeltségeken, hanem budapesti nyomdában készülnek – emlékeztetett.

Bacskai azt is elmondta, hogy Kárpátalján, a magyar határhoz közeli települések mintegy 600 ezer lakója jogosult kishatárforgalmi engedély kérelmezésére, s közülük az elmúlt években körülbelül 150 ezren éltek ezzel a lehetőséggel.

(MTI)



Forrás
http://mno.hu

Akadékoskodás, értetlenkedés, cinizmus a rovásírásos helyiségnévtáblák körül





Forrás







2011. augusztus 25., csütörtök

Megint gúnyt űztek a vereckei emlékjelből az ukrán magyargyűlölők


Egy hatalmas, látszólag rézből készült ukrán címert helyeztek el szerdán a vereckei magyar honfoglalási emlékjel csúcsán az ukrán Szvoboda (Szabadság) Országos Szövetség szimpatizánsai.

A magyarellenes ukrán politikai szervezet kárpátaljai szócsövének számító Zakarpattya Online hírportálon csütörtök hajnalban közzétett fényképes beszámoló tanúsága szerint a szvobodások éppen egy magyar turistacsoport jelenlétében, tüntetőleg tűzték ki az háromágú villát formázó ukrán címert a Matl Péter kárpátaljai szobrászművész tervei alapján elkészült emlékjel hegyébe.
Ezt követően rögtönzött gyűlésen vitatták meg problémáikat a magyar nemzettel, amelyhez egy pravoszláv pópa is asszisztált.
A beszámolóból kiderül, hogy a magyargyűlölő szervezet hívei az augusztus 24-re eső ukrán függetlenség napja alkalmából gyűltek össze a Vereckei-hágón, ahol állításuk szerint a független Kárpátukrajnáért küzdő, és ott kivégzett és tömegsírokba temetett szabadsághőseik nyugszanak.
Ukrajna címerének méltó helyéül pedig azért szemelték ki a magyar emlékmű csúcsát, mert az a hágó legmagasabb pontja.
Ukrán soviniszták két éve már elhelyeztek ugyanott egy hasonló „műalkotást”, amelyet az illetékes hatóságok tíz nap elteltével távolítottak el.
A Szvoboda szervezet három kárpátaljai vezére pedig ez év tavaszán saját kezűleg gyújtott máglyát autókerekekből az emlékmű tövében. Ellenük a vádhatóság büntetőpert kezdeményezett.


Forrás
kuruc.info

2011. augusztus 22., hétfő

Egy történelemtanár "szegénységi" bizonyítványa"....avagy gondolataim a rovásírás védelmében


Kárpátalján az utóbbi időben sokat próbálunk tenni a székely-magyar rovás népszerűsítése érdekében. Magyarországon autózva mindig örömmel és némi irigységgel töltött el, ha olyan helységen haladtunk át, ahol állt a rovásírásos helységnévtábla, s  hála Istennek, megértük azt is, már nem kell Magyarországig autóznunk, hiszen itthon is áll már a Rovás Alapítvány első kárpátaljai helyiségnévtáblája, augusztus 28-án avatjuk a következőt, melyet remélhetőleg még sok-sok tábla követ majd! Nagyon sokunkat ez büszkeséggel tölt el! Dolgozunk rajta, hogy Kárpátalja magyar iskoláiba eljuttassuk a rovásírás tudományát. Nem egyszerű feladat! De mindig van, ami újabb lendületet ad, kitartásra ösztönöz, amikor éppen egy egy ilyesfajta cikkel, vagy negatív hozzáállással találkozom, mint például ma, a rovas.info oldalán...
Lassan megérjük, hogy üldözötté válik, őseink írása, s talán maga az is, aki műveli, vagy tenni próbál érte! 
Alig 1 hónapja, hogy a Rovás Alapítvány kiadásában megjelent "Egri csillagok" valamint a "Hét meg hét magyar népmese"c. teljes egészében rovásírásos könyveket koboztak el a Tusnádfürdőn a bálványosi szabadegyetem ideje alatt az oláh hatóságok...Hogy miért? Válasz a mai napig nincs rá...Vagyis ennyi: rasszista, fasiszta, xenofób...Mert ezt olyan jó sok mindenre rá lehet fogni, lássuk a rovásírásra sikerül e?
Hogy erről miért nem cikkezett a magyar sajtó? Rejtély...Pedig nem ártana odafigyelni ezekre az "apró" jelekre! Nem ártana szót emelni a megfelelő helyen, a megfelelő embereknek! Felismerni az a tényt, hogy a rovásírás igenis a magyarságunk, nemzeti identitásunk szerves részét képezi! S igenis használnunk kell, mert van értelme, s kötelességünk mindent megtenni azért, hogy átadhassuk, megmenthessük  a következő generációnak! 

Íme az ominózus cikk, ami mély felháborodással töltött el:


Hogy egész őszinte legyek, jómagam már azt sem igazán értem, miért is kell a települések határában rovásos helynévtáblákat állítani, azt pedig, hogy a rovásírás „tudománya” a Nemzeti Alaptanterv szerves része legyen (vagyis, hogy kötelező tananyaggá váljon), és hogy alkotmányos védelmet kapjon, enyhén szólva is erős túlzásnak gondolom. Mik ezek?
Szó mi szó, igencsak elkötelezett ember lehet a Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője, ha minden esztendőben menetrendszerű pontossággal veszi elő a mostanság kétségkívül a második virágkorát élő – és Szegedi szerint „több ezer éves múltra” visszatekintő – úgynevezett székely-magyar rovásírás ügyét. Ám amíg a „Tiszteletbeli Székely” címet is birtokló EP-képviselő tavaly pusztán „az elmúlt 40+20 év kommunista-liberális fizikai és szellemi pusztítása” miatt napjainkra jószerivel teljesen feledésbe merült székely-magyar rovásírás (vagy ahogy Szegedi nevezi: hun-magyar rovásírás) iskolai kötelező tananyaggá tételét szorgalmazta, a minapi közleményében már részint az eddig elért eredményeket sorolta, részint pedig újabb ötleteket vetett fel. Szegedi szerint mindenféleképpen örömteli fejlemény, hogy az 1990-ben Erdélyből indult – és a Jobbik által utóbb importált – „rovásírásos táblaállítási misszió” keretében ezidáig már közel 200 helynévtáblát sikerült szerte az országban kihelyezniük, hiszen a székely-magyar rovásírás egyaránt szimbolizálja „a magyar élni akarást az őszinteséget, a magyar lélekből fakadó szeretetet és a kreativitást”. Ez azonban – mondja a képviselő – messze nem elég, ugyanis múlhatatlanul szükség lenne arra, hogy a rovásírás a Nemzeti Alaptanterv része legyen, továbbá, hogy alkotmányos védelmet kapjon, közelebbről, hogy a törvény „...különlegesen szigorú elbánásban részesítse azokat a személyeket, akik a rovásírással kapcsolatos tárgyakat megrongálják, hiszen a magyarságot lelkileg a legmélyebben sértik meg”.
No, már most, nekem – mint történelemtanárnak és mint a régmúlt korok iránt az átlagosál lényegesen jobban érdeklődő embernek – az ég világon semmiféle kifogásom sincs az ellen (sőt), ha valakik hagyományápolással múlatják az időt, mindazonáltal az rovásírással kapcsolatos ügybuzgalmat nem csupán érhetetlennek, de egyszersmind értelmetlennek is gondolom. Ha igazán őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, számomra már ez az egész helynévtábla-állítási mizéria is elég visszás – az emberek többsége ugyanis még hallani se hallott a rovásírásról, a települések határában lévő táblaerdő pedig magyon finoman szólva sem esztétikus –, azt pedig, hogy a rovás „tudománya” a Nemzeti Alaptanterv szerves része legyen (vagyis, hogy kötelezővé anyaggá váljon), és hogy alkotmányos védelmet kapjon, igen erős túlzásnak vélem.
És itt természetesen korántsem arról van szó, hogy valamely lelkes tanár ne szervezhetne olyan iskolai szakkört, ahol a rovásírással ismerkedhetnek meg a nebulók, de addig, amíg a gyerekeink a többi között az idegennyelv-tudás hiánya miatt képtelenek boldogulni a nagyvilágban, igazán fölösleges semmire sem használható tudnivalókkal tömni a fejüket. Arról nem beszélve, hogy – amint egy korábbi írásomban ezt már megjegyeztem – a rovásírás oktatásának semmivel sem nagyobb a létjogosultsága, mint ha mondjuk az íjászat, a solymászat vagy éppen a „táltosmesterség” fortélyait akarnánk elsajáttíttatni a diákokkal. Ami pedig az alkotmányos védelmet illeti..., nos, úgy hiszem, a rovásírásos tárgyak megrongálóit semmivel sem kell szigorúbban megbüntetni, mint mondjuk a köztéri szobrok meggyalázóit; amely műveletben mellesleg a Jobbiknak – lásd Novák Elődék akcióját a Károlyi-szobornál – meglehetősen komoly gyakorlata van. Ettől függetlenül persze, különösebb kifogás nem érheti a párt táblaállítási misszóját. Még mindig jobb ugyanis, ha táblákat avatnak, nem pedig gárdistákat.

Forrás

2011. augusztus 16., kedd

Bösztörpusztai élmény....avagy MOGY 2011

 A Magyarok Országos Gyűlése, idén is, mint minden évben életre szóló élményekkel gazdagította a résztvevőket. Leírhatatlan az a miliő, ami augusztus 12-15 - től  Bösztörpusztán uralkodott...
Ahogy  a hömpölygő tömeget néztem, hirtelen egy másik síkban találtam magamat, mintha eksztázisba kerültem volna - a lelkem kívülről szemlélte a testem körül  zajló eseményeket...
Egyik ilyen meghatározó élmény volt, a sok közül, amikor a tömegből előbukkant Rumi Tamás, a maga nemes egyszerűségével. A formaságok, valamint tartalmas eszmecsere után mélyen a hátizsákjába  nyúlt, s némi kutakodás után sejtelmes arccal, egyerűen a kezünkbe nyomott egy követ, melynek 3 oldalán egyforma magasságban vélhetően rovásjelek sorakoztak... Áhítattal tartottuk a kezünkben, tudtuk, hogy nem sok embernek adatott meg ez rajtunk kívül...Nemsokkal ezután, Tamás és felesége amilyen gyorsan előbukkant a sokadalomból el is tűnt, de a kő tapintását, sima felületének selymességét most is érzem a  kezemen...Már már misztikus élmény volt, talán ez a leghelyesebb kifejezés rá.
Kíváncsian várjuk a kő feliratának megfejtését, s a szakemberek véleményét!


Kapcsolódó




2011. augusztus 9., kedd

Megmaradás - magyar jelen és jövő Kárpátalján...

mfhn
  A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány konferenciát szervez Ungváron (Kárpátalja) ,,Megmaradás - Magyar jelen és jövő Kárpátalján!" címmel, melyre szeretettel várja a kedves érdeklődőket.

A konferencia időpontja: 2011. szeptember 23-25.
A konferencia helyszíne: Kárpátaljai Nemzetiségek Kulturális Központja
Együttműködő partner:
Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány
A konferencián neves hazai és határon túli előadók részvételével a következő témák megvitatására kerül sor:
A kárpátaljai magyar területi autonómia kialakításának lehetőségei
Kárpátalja európai uniós integrációja
A kárpátaljai magyarság nyelvi és kulturális sajátosságai, demográfiai helyzete
A magyar kisebbség együttműködési lehetőségei az anyaországgal
A rendezvény zárásaképpen Kárpátalja néhány nevezetességének megtekintésére is sor kerül (Munkácsi vár, Beregszász stb.).
Alapítványunk ezzel egyidejűleg pályázatot is hirdet a kárpátaljai főiskolás és egyetemista fiatalok körében, melynek díjkiosztására a konferencia keretén belül teremtünk alkalmat.
A pályázat címe: „Kárpátalja 15 év múlva"
A pályázati kiírásra olyan 10-15 oldalas írásműveket várunk, melyekben a pályázó kisebbségpolitika, oktatás, kutatás, külföldi beruházások, magyar-magyar kapcsolatok, autonómia stb. témában megoldási javaslatokat igyekszik feltárni Kárpátalja számára és azokat megfelelő történelmi, ill. nemzetközi példákkal alátámasztani.
A legjobb munkák szerzői 10-25.000 Ft értékű könyvjutalomban részesülnek.
Beküldési határidő: 2011. szeptember 10.
A pályázatokat és a konferenciára résztvevőként jelentkezők motivációs levelét a következő címre várjuk:mfhn@mfhnalap.org
Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány

Forrás



2011. augusztus 8., hétfő

Tudósítás határainkon túlról - Jakab Anna élménybeszámolója a XI.erdővidéki honvédtalálkozóról


Drága Nemzettestvéreim!

Felejthetetlen emlék marad számomra az idei - XI: alkalommal megszervezésre került - erdővidéki honvédtalálozó. Immáron harmadik éve annak, hogy honleányi kötelességemnek eleget téve elmegyek erre a magasztos találkozóra, mert hajt a vérem, s az anyai nagyapám emléke arra kötelez, hogy tiszteletet tegyek a még életben levő Horthy Miklós katonái előtt. Áldott legyen emléke Kormányzó Urunknak! ( Lázas készülődésemben minden jóérzésű honfitársammal felvettem előzőleg a kapcsolatot annak tudatában, hogy az Idő eljövetelével kötelességünk erősítenünk egymást. )
Egy áldott életű református lelkész, nagytiszteletű Krizbai Imre a vendégfogadója annak a lelkes csapatnak, mely évente megemlékezik az elhunyt honvédekről, s fejet hajt az ünneplésre megjelenő öreg hazafiak előtt. Istennek legyen hála jómagam is bizonyságot tehettem érzéseimről, színt vallhattam egyéni hitvallásomról, s székely néptanítói mivoltomban megtisztelő beszédet mondtam a jó öreg katonáknak.
Ezen jeles ünnepség még valami nagyon emlékezetes dologért örökre felejthetetlen marad számomra! Múlt hétvégén  lehetőségem adódott megismerkednem Csibi Barnával a Székely Gárda kapitányával, aki már csak puszta jelenlétével kivívta az egybesereglettek elismerését. MI, MAGUNKFAJTÁKNAK TISZTELETTEL KELL LENNÜNK IRÁNTA! Rajongó odaadással és lelkes megbecsüléssel igyekeztem társaságában maradni mindaddig, ameddig ez megadatott számomra. Közellétében éreztem azt a bátorító erőt, azt a megnyugtató hitet, melyet csak egy hozzá hasonló édes földi nemzettestvértől kaphat egy vérbeli honleány! Boldogan vallhatom Mindannyiatoknak, hogy Barni személyében nem csupán egy székely gárdistával találkoztam, sokkal inkább azzal az Emberrel, aki egyedülálló radikalizmusával naponként bizonyítja nemzete iránti mérhetetlen ragaszkodását és hűségét. Szeretném tudni, miért nem vállalják elsősorban a bátornak mondott hazafiak az Őhozzá tartozást, a Mellette való kiállást?! Szomorúan tapasztalom, hogy E konok fiatalember, AKI EGYEDÜL MARADT AZ  EGY ÖRÖK MAGYAR IGAZSÁGÉRT FOLYTATOTT harcában, nem talál meghallgató társakra, nem leli emberét, aki hozzá hasonló módon vállalni merné a hatalommal szembeni tiltakozást.
MIRE VÁRUNK MÉG?! MINEK KELL MÉG MEGTÖRTÉNNIE AHHOZ, HOGY FELISMERÉSRE JUSSUNK? Érthetetlen számomra a tudatlan pillogtatás, s az Idő gyorsaságának eredménytelensége!
Könyörgöm Hozzátok, próbáljátok megérteni kétségbeejtő megszólításomat! Igyekezzetek magatokra ölteni a hitnek pajzsát, s NE FÉLJÉTEK megkezdeni a SZENT HÁBORÚRA való felkészülést!
S mivel Mindannyiatokat nagyon jól ismerlek, hadd vallhassam be Nektek, hogy nem kell szégyenlenünk kitartó fáradozásainkat, nem szabad megtorpannunk Szent Törekvéseinkben, mert HISZEM, HOGY AZ IGAZSÁG A MI OLDALUNKON ÁLL!

2011. augusztus 7., vasárnap

Jönnek a latin betűs útjelző táblák...



Több külföldi ismerősöm panaszkodik, hogy Kárpátalján járva nem tudják elolvasni a cirill betűs útjelző táblákat. Nos, be kell lássuk, hogy ami nekünk már annyira természetes és megszokott, az egy külföldről ide látogatónak egyáltalán nem az...
A napokban bukkantam a hírre, miszerint Ukrajnában a 2012-es EB-re jönnek a latin betűs útjelző táblák. 
Ez jó hír a cirill betűket nem ismerők számára, nagyon nagy segítséget fog jelenteni a tájékozódásban. Már ha tényleg kikerülnek az utak mentére .....


Az információ és a fotó forrása


2011. augusztus 6., szombat

A magyarok maradni akarnak.... avagy átgondolatlan kitelepítési tervek a kárpátaljai Aknaszlatinán



Az egykor virágzó, egyedülálló föld alatti szanatóriumáról is híres bányásztelepülésen, Aknaszlatinán az egykori szovjet és a későbbi ukrán rablógazdálkodás, a vezetői felelőtlenség és a gondatlanság, a szakértelem hiánya technogén katasztrófahelyzetet idézett elő. Nemrég Janukovics elnök utasítására döntés született arról, hogy az állami költségvetésből 149 millió 556 ezer hrivnyát (kb. 13 millió eurót – a szerk.) fordítanak a bánya megmentésére és az aknaszlatinai helyzet kezelésére. A kormány megbízott több minisztériumot és a megyei közigazgatást, hogy tíz napon belül dolgozzanak ki terveket a katasztrófahelyzet felszámolására. A megyei ukrán sajtó ezt követően több ízben is hírt adott a kitelepítési tervekről. Az aknaszlatinaiak pedig csodálkoznak, és nem értik a nagy sietség okát.

A Kárpátalja hetilap megkérdezte az ügyben Brenzovics László megyei tanácsi képviselőt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét: „Az állam katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította Aknaszlatinát, ami miatt több mint 300 családot terveznek kitelepíteni Talaborfalu környékére, ott házakat és tömbházakat, illetve iskolát és óvodát építenek a számukra. A kitelepítendő családok nagy része magyar, arról viszont egyelőre nincs szó, hogy a számukra épülő iskola milyen tannyelvű lesz. Ez a kitelepítés alapjaiban rendítheti meg az aknaszlatinai Bolyai János Középiskolát, amely Kárpátalja egyik legjobb magyar iskolájává vált az elmúlt években. Továbbá gyengíti a bányászváros magyar közösségét is. Emiatt a KMKSZ elnöksége a jelenlegi tervek szerinti kitelepítést ellenzi.”
Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere elmondta, hogy a nagyközségi tanács is a sajtóból értesült a kitelepítésről. A járási közigazgatási hivatallal és a járási technogén-ökológiai biztonsági és katasztrófavédelmi bizottsággal jóváhagyott tervek szerint összesen 345 embert telepítenének ki: „Számításaim szerint a kitelepítettek több mint 60 százaléka magyar, 30 százaléka pedig román nemzetiségű. Arról még nem tájékoztattak minket, hogy hová akarják kitelepíteni az érintett lakosokat. A hozzánk eljuttatott okmányok egyelőre csak tervek. Információink szerint a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem a szomszédos Alsóapsára, hanem a távoli Talaborfaluba akarják költöztetni őket. Magánbeszélgetést már több érintettel is folytattam, elmondhatom, hogy kitelepülni senki nem akar, ha el is kellene hagyni a lakásukat, Szlatináról semmiképp nem szeretnének elköltözni.”
Szedlák Gyula, a KMKSZ aknaszlatinai alapszervezetének elnöke, egykori bányász szintén a kitelepítés ellen érvelt: „Nekünk itt, Aknaszlatinán szükségünk van minden egyes magyar emberre. Azt akarjuk, hogy gyerekeink magyar iskolában, magyar óvodában magyar nyelven tanuljanak, közösségünk továbbra is megmaradjon. Ezzel a kitelepítéssel viszont egy romboló folyamat indulna be, a kitelepítettek teljesen asszimilálódnának, és az itt maradt közösség is meggyengülne. Nyilván nem lenne ott magyar iskola, de román se. Nincs római katolikus hitközség, templom, és itt maradnának az emberek elhunyt hozzátartozói is a temetőben. Ezeket az embereket a gyökereik ide kötik, nem akarnak elköltözni Szlatináról, és mi összefogva fogunk értük harcolni, hogy ne is kelljen nekik elköltözniük. Vannak emberi jogok is a világon, nem szabhatják meg, ki hol éljen, mert ezek az emberek nem elítéltek, és nem 1944-et írunk. Ráadásul egyelőre semmi jele nincs a veszélynek a kitelepítésre ítélt területen.”
Kondra Károly nyugdíjas bányász a kitelepítésre ítélt házban lakik: „Sajnos ön az első, aki megkérdezte tőlünk, hogy félünk-e, és hová költöznénk innen, ha muszáj lenne. Csak azt kérdezték, privatizálva van-e a lakás, hányan lakunk benne, de azt nem mondták meg, hogy milyen okból csinálják ezt a felmérést. Tizenhárom éve vagyok nyugdíjas, 37 évet dolgoztam a bányánál. A XXI. században már nem lehet így bánni az emberekkel. A tudtunk nélkül döntöttek a sorsunkról, visznek bennünket, mint a teheneket?! Nincs itt elég hely házépítéshez, Szlatinán? Ráadásul az itt lakó gyerekek java része magyar iskolába jár, hogy tudnak ők majd beilleszkedni egy ukrán tannyelvű iskolába?”
Az ugyancsak érintett Németi Ferenc így vélekedik: „Nehezen tudom elképzelni, hogyha elindul a kráterképződés, akkor a mi házunk összedől, de a mellette 10 méterre lévő biztonságban marad a szakadék szélén! Ez nem logikus. Ráadásul, amikor ezeket a tömblakásokat építették, még a csehszlovák időszakban keletkezett dokumentációt is átvizsgálták, megállapították, hogy itt semmiféle föld alatti kamrák, vájatok nincsenek. Más kérdés, hogy évtizedeken keresztül szivattyúzták ki a bányából a vizet, több millió köbmétert. Azt, hogy merre és mit mosott ki ez a víz, senki nem tudja. De én nem félek, nem költözünk innen sehová, nem kényszeríthetnek minket!”
A riport készítése után a kitelepítést határozottan ellenző helybéliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, mellyel jobb belátásra kívánják bírni a hatalmat. A jelentős központi forrásoknak pedig más, ésszerűbb felhasználását sürgetnék. 


Forrás
http://www.magyarszo.com

2011. augusztus 5., péntek

Ősök Napja 2011- Bugacpuszta

Idén első alkalommal került megrendezésre Bugacpusztán az Ősök Napi rendezvény, melynek keretein belül megrendezték az első Ősök Napi vásárt is.
Valószínűleg a kedvezőtlen időjárásnak köszönhetően valójában nem mondhatom, hogy tömegeket mozdított meg a rendezvény...
Az érdeklődők többféle lovasbemutató, barantás sportbemutatók, valamint gyorsasági lovasversenyek, íjászbemutatók, közül válogathattak
Az előadósátorban meghallgathattuk Mátéffy Attila, Bíró András Zsolt, Pap Gábor, Megyesi Pál tudományos ismeretterjesztői előadásait.
E sorok írójában a BAGATUR bolgár hagyományőrző csapat bemutatója, valamint a puszta hangulata hagyta a legmélyebb nyomot az egész rendezvénysorozatból....
Hogy jövőre veletek ugyanott? Nos ez még kiderül....






2011. augusztus 4., csütörtök

Alma Mater - civil kezdeményezés

Sajnos Kárpátalján oda jutottunk, hogy veszélybe kerültek a magyar iskolák ... S ez valójában nem azért van, mert az állam nem engedi őket létesülni....Valójában a valós problémát a kárpátaljai magyar szülők hozzáállása jelenti, akik magyar ajkúként ukrán iskolába íratják gyermekeiket a jobb érvényesülés jegyében. Sok településen siralmas a helyzet...
Ezt a tényt felismerve jött létre az Alma Mater civil kezdeményezés, amely azt a nemes célt tűzte ki célul, hogy Kárpátalja szerte felkeresi a magyar szülőket s kampányol a magyar iskolába íratás mellett...Nos a cél kétség kívül nemes, de gondoljunk bele, hogy hova lett a magyar identitástudat az emberekből, a magyar ajkú emberekből?
Íme az Alma Mater programja, tervei, célkitűzései:



Alma Mater Civil Kezdeményezés

A Kárpátalján élő magyar közösségnek immáron kilencvenegy éve folyamatos kihívásokkal kell szembenéznie. Ilyen kihívások a nemzeti identitás megőrzése, keresztény és nemzeti értékek gondozása és továbbörökítése, az anyanyelv védelme, stb. Ezekre a kihívásokra adott válasz mindig is befolyásolta a közösség fejlődésének (adott esetben hanyatlásának) folyamatát. A kihívásokra adott helyes reakciókhoz mindig is szükség volt a közösség olyan részére (legyen ez a társadalmi, gazdasági, politikai elit, vagy egyszerű elhivatott önkéntesek köre) amely érzékeli a kihívás természetét, megpróbál arra megfelelő választ adni, illetve törekszik aktivizálni azt a kritikus tömeget, amely a sikerhez elengedhetetlen.
Napjainkban ilyen kihívásként tekinthetünk a magyar oktatási intézményekbe való beiskolázás presztízsének csökkenésére. Az ukrán tanítási nyelvű iskolákba való beiskolázás egyre népszerűbbé válik, mely hosszú távon az egészséges nemzeti identitással rendelkező magyar fiatalok elfogyásához vezethet, ebben az esetben pedig a kárpátaljai magyarság különböző intézményei is bukásra lennének ítélve. Erre a problémára próbál meg megoldást találni keresztény fiatalok egy köre, akik az Alma Mater Civil Kezdeményezés név alatt kívánják a magyar intézményekbe való beiskolázást népszerűsíteni.
A rövidtávú célok értelmében több irányban kezdenék el a kampányt:

A beiskolázás kérdésében a következő három évben érintett, első sorban az ungvári, munkácsi, beregszászi és nagyszőlősi magyar családok megszólítása
internetes fórum, weblap létrehozása
telefonos ügyfélszolgálat elindítás a nyár folyamán
a kárpátaljai magyar írott és elektronikus sajtóban való népszerűsítése a projektnek.
Ezek közül a célok közül a legfontosabb a kárpátaljai szülők megszólítása, kezdetben Ungváron, Munkácson, Beregszászon, illetve Nagyszőlősön (a rendszer nyitott, a későbbiekben kiterjesztenénk a többi érintett községre is). Ezt egy brosúra elkészítésével, és annak, a kárpátaljai történelmi egyházak segítségét kérve a szülőkhöz való eljuttatásával próbálnánk megvalósítani. A brosúra tartalmazza mértékadó kárpátaljai értelmiségiek, nyelvészek, a történelmi egyházak vezetőinek véleményét az anyanyelvű/nem anyanyelvű intézményekbe való beiskolázással kapcsolatban. Megszólaltat továbbá külföldi szakembereket, a beiskolázás tekintetében már valamilyen döntést meghozott szülőket, adott esetben fiatalokat, akik a leginkább érintettek a kérdésben. A brosúra célja alapvetően nem az agitáció lenne a magyar nyelvű iskolákba való beiskolázás mellett, hanem a kérdéssel kapcsolatos véleményeket, az érveket pro és kontra szeretnénk ütköztetni, ezáltal felhívni a figyelmet arra, hogy igenis élő problémával állunk szembe, amit nem hagyhat figyelmen kívül sem szakember, sem szülő, de az egyszerű kárpátaljai, a kérdésben közvetlenül nem érintett magyar ember sem.
A brosúrákat célzottan kívánjuk a beiskolázásban érdekelt családokhoz eljuttatni, melyben a római katolikus, görög katolikus és református magyar egyházközségek segítségét kérnénk az érintett településeken.
A szóróanyagon túl az esetleges kérdésfelvetések számára egy weblap formájában kívánunk fórumot biztosítani, melyen egyrészt a beiskolázás kérdésével kapcsolatban szolgálnánk információval, ajánlanánk szakirodalmat, nyelvkönyveket, közzétennénk a szakemberek véleményét. Ezt egészítené ki egy három hónapon keresztül működő telefonos ügyfélszolgálat, melyben egy pedagógus és egy pszichológus segítené az érdeklődőket. Az egész projektet pedig reményünk szerint a kárpátaljai magyar írott és elektronikus sajtó az információk széleskörű biztosításával segítené.
A kezdeményezés fő célja amellett, hogy a magyar intézményekbe való beiskolázásért álljon ki, az is, hogy a kárpátaljai magyar szakembereket és magyar értelmiséget politikai vagy bármilyen más szervezethez való tartozása figyelmen kívül hagyásával szólaltasson meg, állítson az ügy mellé. Ily módon a kezdeményezés szervezői is ugyan kötődnek egyes egyházi szervezetekhez, oktatási intézményhez, a cél megvalósítását azonban civil alapokon, és a függetlenség hangsúlyozásával kívánják elérni, bízva abban, hogy az ügy jelentőségénél fogva képes a kárpátaljai politikai, egyházi, vagy akár személyes ellentétek fölé emelkedni, ezáltal megszerezni széleskörű támogatottságot.



Kapcsolódó
http://www.almamater.uz.ua/

Credo Fesztivál Népzenei és Néptánc tábor 2011

Immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Credo Fesztivál Népzenei és Néptánc tábor, idén augusztusban. A rendezvénynek ezúttal Nagydobrony adott otthont.
A táborban mintegy 100-150 gyerek van naponta. Minden este élő zenével, valamint gyönyörű néptáncelőadásokkal, táncházzal várják az érdeklődőket.
Íme kis ízelítő a szerdai este hangulatából:















2011. augusztus 3., szerda

Beregszászon tüntetett a Szvoboda

Hétvégén rövid "villámtüntetést" tartott a szélsőséges akcióiról, magyarellenes tevékenységeiről elhíresült Szvoboda Párt Beregszászon, Kovács Béla EP  képviselő irodája előtt. Íme a tüntetés apropója:

Kérvény

Az utóbbi időben Kárpátalján újra aktivizálódtak Magyarország képviselőinek tevékenységei a kettős állampolgárság megadásával kapcsolatban az ukrán állampolgárok részére.
Nemrég az EP képviselője Kovács Béla Beregszászon nyitott képviselői irodát, amelynek alapvető célja "konzultációt nyújtani, valamint tanáccsal szolgálni a kárpátaljai magyaroknak a kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatban". Több az annál, hogy  Magyarország beregszászi konzulátusa megkezdte a dokumentumok fogadását a kettős állampolgársághoz, amely Ukrajna alkotmánya valamint törvényei szerint tiltva van. A magyar állampolgársággal együtt az ukrán állampolgároknak esküt kell tenniük,amelyben az aláíró fél elismeri a Magyar Köztársaságot hazájának, esküszik, hogy védi, s szolgálja " lehetőségeihez mérten". Tevékenységével a Magyar Konzulátus, valamint Kovács Béla EP képviselő megsérti a nemzetközi jog normáit, beleértve a bécsi egyezményt  a diplomáciai kapcsolatokról, valamint provokálják a feszültséget Ukrajna és Magyarország között. További tevékenységük Ukrajna szuverenitásának megsértéséhez, és Ukrajna földjeinek fokozatos elfoglalásához vezethet. Emlékeztetünk, hogy Kovács Béla egy olyan politikai erő képviselője,  amely a Nagy Magyarország területi visszaállításán dolgozik.
A Szvoboda követeli a Magyar Konzulátustól, valamint Kovács Béla EP képviselőtől, hogy fejezzék be ukránellenes tevékenységüket. Kéréssel fordul Viktor Janukovics államelnökhöz, valamint az ukrán Védelmi Szolgálat elnökéhez, Valerij Horosovszkijhoz, hogy tegyenek meg mindent a Beregszászi Magyar Konzulátus, valamint Kovács Béla EP képviselő törvénytelen, provokatív hozzáállása ellen Ukrajnával szemben.
Felhívjuk az ukrán lakosságot mérjünk jelentős ütést az idegen politikusokra, amelyek veszélyeztetik államunk szuverenitását, Kárpátalja magyarjait, hogy ítéljék el a felelőtlen, soviniszta politikusok provokációit, a  nemzeteink közötti baráti kapcsolat nevében.

Orosz nyelvről fordította
Váradi Viktória

2011. augusztus 2., kedd

Vérlázító események a Tusványos diáktábor és szabadegyetem ideje alatt

Idén immár 22-ik alkalommal került megrendezésre a Tusványos  nyári diáktábor és szabadegyetem Erdélyben, amely nagy múltra tekint vissza az erdélyi fiatalság körében. Sok sok más egyéb izgalom mellett egyszer csak kerékpáros felvonulásra lettem figyelmes, ami önmagában még nem is adott volna okot csodálkozásomnak! A bicikliseket egy " Autonómiát Székelyföldnek" feliratú banerral kísérte egy kocsi, s a fiatalok is mindnyájan " Autonómiát Székelyföldnek" feliratú pólókat viseltek. Még ez sem lett volna annyira különös, aktivisták, gondoltam magamban...De a tábor bejáratához érve nem akarták őket beengedni. Vagyis elég nagy macera árán jutottak be, kb úgy félórát kitartóan álldogálva a kapunál...Hogy miért jutottak be olyan nehezen? Fogalmam sincs.....





Nyilván valami olyan dolog lehetett a háttérben, ami miatt a Hunnia nemzeti Műhely sem árusíthatott azon a napon, amikorra a vezető politikusokat,Orbán Viktort, Tőkés Lászlót valamint a nem meghívott, de látogatását valószínűsítő román államfőt Traian Basescut várták a rendezvényre. A szervezők külön kérésére nem jelenhetett meg Csibi Barna, a stand tulajdonosa azon a napon, aki "Székelyföld nem Románia", valamint "Románia én így szeretlek",1914 feliratú pólókat valamint rováskönyveket, zászlókat, írószereket forgalmazott. Akarom mondani forgalmazott volna, ha a román hatóságok összes létező és nem létező szerveiből álló kis kommandó előző nap nem kobozza el a nekik nem tetsző feliratú dolgok teljes készletét.


Az elkobzott holmik értéke közel 1000 euróra rúg, többek között a Rovás Alapítvány által megjelentetett rovásírásos könyvek, valamint Székelyföld térképek, merített papírok is kerültek az elkobzott holmik közzé. Az oláh hatóságok szerint ezek rasszista, fasiszta, xenofób eszméket tartalmazó dolgok, s meg kell vizsgálni őket. Azért erről a ténymegállapításról vitatkozhatnánk egy darabig!
Nos az igazán felháborító mégis az, hogy "Székelyföld nem Románia" feliratú pólókat már más is forgalmaz a Hunnia Nemzeti Műhely tulajdonosán kívül, állandó jelleggel! Nála nem koboztak - egyenlőre! Ha Románia jogállamként határozza meg önmagát, akkor elméletileg ugyanolyan jogok illetnek meg mindenkit! Azazhogy illetnének, de ez nem így van sajnos, mint ahogy a mellékelt példa is mutatja!

Hogy a szervezők miért nem merték felvállalni a standot  a "nagy napon"? Vagy hogy a kolozsvári TV riportere felsőbb utasításra miért is nem készíthetett interjút az elkobzás után a stand tulajdonosával, Csibi Barnával?( figyelmeztették a riportert, hogy még a kameráját is elkobozzák ha elkészül az interjú) Vagy hogy a szemközti sátorban sört csapoló titkosszolgálati munkatársak vajon merő véletlenségből kerültek e oda a hatósági emberekhez az akció alatt?  Nos ezek a kérdések csupán költőiek, válasz nincs rájuk....A tények önmagukért beszélnek...


Kapcsolódó




2011. augusztus 1., hétfő

Van akit visznek, van aki önszántából megy.....avagy "vendégségben" a csíkszeredai rendőrségen


Az ember azt hinné, ha schengeni vízummal rendelkezik lábai előtt hever az egész Európai Unió.Nos itt szeretném felhívni a figyelmet,hogy ez egyáltalán nincs így! Románia kivételt képez ez alól - állítólag....Többszöri ki és beutazásaim alkalmával soha nem figyelmeztetett egyetlen határőr sem, hogy a schengeni vízummal mindössze 5 napot tartózkodhatok Románia területén...
A történet ott kezdődik, hogy törvényes úton szerettem volna pár napot dolgozni Erdélyben. Meg hánytuk vetettük a dolgot illetékes emberekkel, hogy, hogyan is lehetne ezt kivitelezni, s a cég könyvelőjének tanácsára önként és dalolva "besétáltunk" a csíkszeredai rendőrség bevándorlási osztályára. Ahol pillanatokon belül kiderült, hogy nem annyira egyszerű a dolog, mint, ahogy azt mi elképzeltük, s ha már ott álldigáltunk az ablak előtt a hivatal egyik egyébként nagyon kedves munkatársa elkérte az útlevelemet s ugyanazzal a mozdulattal be is csukta az orrunk előtt az ablakot...Na mondom ez jól kezdődik....Pár perc után "kiderítette", hogy illegálisan tartózkodom az országban, mivel szerinte schengeni vízummal mindössze 5 napot tartózkodhatok Románia területén...
Nna puff neki!  Kedvesen beinvitált az irodába, ahol nyilatkoznom kellett hát úgy körülbelül mindenről, amit el lehet képzelni....Mikor léptem az országba, hol tartózkodom, milyen céllal jöttem, vannak e peres ügyeim valamelyik EU-s országban, milyen nyelveket beszélek....stb. Szóval épp csak azt nem kérdezték meg, hány fogam van....Aztán szép ügyesen le is fotóztak ám, a biztonság kedvéért, s aláírattak velem egy papírt, miszerint kérem, hogy 15 napon belül utasítsanak ki az országból. Mindeközben érdekes dolgokat hozott a tudomásomra saját magamról a hatóság embere... Hát nem érdekes, épp csak nem az derült ki, hogy többet tud rólam, mint én saját magamról........Elgondolkodtató....
S aztán a végére jutott az, hogy sajnos meg kell büntessenek 400 lejre, ami kb 100 eurónak felel meg, de a jó hír az, hogy fellebbezhetek, s ezzel a 100 euróval még további 15 napos tartózkodást váltottam ki magamnak Románia területére....(amit megjegyzem maradéktalanul ki is használtam). 
Az ügyem jelenleg ott tart, hogy nem fizettem be a bírságot, megfellebbeztük az dolgot, természetesen nem én, hiszen nem beszélek románul..... Egyenlőre itt tart  a dolog, s lássuk mi lesz belőle....Sejtem, hogy mindenképpen én húzom a rövidebbet a román hatóságokkal szemben....
Szóval ezúton üzenem mindenkinek, hogy schengeni vízummal Románia területén 5 napot tartózkodhatunk, de ha bemegyünk a rendőrségre némi tortúra, na meg 100 euró fejében ezt még 15 nappal megtoldhatjuk!

Ezekkel a papírokkal távoztam a rendőrségről:

A fellebbezés:




S lássuk mi lesz belőle....